A New York Maraton napjaink legnépszerűbb városi maratonja. Első megrendezésére 1970-ben került sor, ahol mindössze 127 futó állt rajthoz. A verseny útvonala, mely teljes hosszában lezárásra kerül ilyenkor, a város nevezetes területein keresztül vezet. A rajt a Staten Island-en történik, a futók áthaladnak a Verrazano-Narrows-hídon. A híd után a versenyzők Brooklynon átfutva, olyan változatos területeket érintenek, mint a Bay Ridge, Sunset Park, Bedford-Stuyvesant, Williamsburg és Greenpoint. Szinte pontosan a féltávnál, 21 km-nél az útvonal átvezet a Pulaski-hídon, majd újabb 4 km múlva keresztezi az East Rivert a Queensboro-hídon. Sok futó számára ekkor jön el a kritikus pont, mert a hídra való felfutás erősen igénybe veszi az állóképességet. A versenyzők körülbelül a táv 25,5 km-énél érik el Manhattant, majd észak felé a First Avenue-n folytatják útjukat a Bronx irányába, a Willis Avenue-hídon keresztül, majd a Madison Avenue-hídon keresztül érnek vissza Manhattanbe. Átfutnak Harlemen, a Fifth Avenue irányába, majd a Central Park következik. Ez már a verseny finisének számít, ezért itt mindig hatalmas tömeg biztatja a versenyzőket. Columbus Circle-nél visszatérnek a parkba, majd a cél a Tavern on the Green-nél van.

A verseny rendszeres időpontja minden év novemberének első vasárnapja. Részt vehetnek rajta professzionális futók és amatőrök is, de a nagy népszerűség miatt a résztvevők létszámát korlátozzák, így halandó embernek (értem ez alatt, hogy nem hivatásos, hanem amatőr, munka mellett sportoló embernek) három féleképpen állhatnak rajthoz. Egy úgynevezett lottó sorsolás keretein belül, ami azt jelenti, hogy a nevezési időszakban regisztrálhatsz, majd ha szerencséd van, akkor a világ összes tájáról nevezők közül (több mint 100 ezer) kisorsolnak. A nevezési időszak és a sorsolás között hetek telnek el.

A következő lehetőség, hogy utazási irodán keresztül “bevásárlod” magad a versenyre. Ennek a költsége sokszorosa az alap nevezési díjnak, illetve csak kevés nevezés érhető el ebben a formában.

Az én bejutásom pedig időeredmény alapján történt a 2020-as versenyre. Ez azt jelenti, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által jóváhagyott maratoni távú futóversenyen kell elérni egy bizonyos időeredménytől jobbat, és így garantált a bejutás. Az én esetemben (korosztályomban) 2 óra 55 perc alatti idő volt meghatározva. A kvalifikációhoz szükséges időtől jobbat 2019-ben Valenciában sikerült megfutnom. 2019 decemberében jött is az email, hogy indulhatok a 2020-as New York maratonon… Aztán ezzel párhuzamosan bekopogott a COVID világjárvány is.

Emiatt a 2020-as versenyt lefújták, áthelyezték 2021-re. Mindezek után az USA lezárta határait a külföldről érkezők előtt. Ennek eredményeképp nagyon sok magyar futó nem tudott kiutazni New York-ba ebben az évben sem, nekik tovább kellett halasztani a versenyzést.

Azonban az amerikai elnök által kiadott utazási tilalmat átolvasva volt egy olyan kiskapu, mely szerint aki a schengeni övezeten kívül eltölt legalább 14 teljes napot, rendelkezik az USA által elfogadott oltásokkal, illetve van negatív PCR tesztje, az beutazhat az USA-ba. Több hetes tervezés, intézkedés, munkahelyi egyeztetések és a malacpersely összetörése, stb. után ezt a 14 napot Kanadában sikerült eltölteni és meglátogatni Montreált, Quebecet, Ottawát, Torontót és a Niagara vízesést. Ez a körút egy külön sztori, így erre nem is térek ki ebben az összefoglalóban.

November 4-én sikerült megérkezni New York városába. Az egész utazás során itt csúcsosodott ki az edzettség fenntartásának nehézsége. Egy betondzsungel közepén nem igazán adottak a feltételek a futáshoz. Megjegyezném, hogy vegaként külön küzdelem volt olyan éttermeket, üzleteket találni egy idegen városban (városokban), ahol ennek az életmódnak megfelelően tudtam táplálkozni.

A versenyt megelőző délután a New Yorkban élő magyar futók szerveztek egy palacsinta partit. Nekem itt derült ki, hogy én voltam az egyetlen Magyarországról érkező futó idén, a többi magyar származású maratonista mind a városban vagy az államokban él már évek óta.

A verseny egészére jellemző volt a profi szervezés. A futás reggelén hajnali 4:30-ra volt beállítva az ébresztő, mivel a futókat a rajtvonalhoz szállító buszok és kompok 5:15-kor indultak útnak. Lényegében ezen a reggelen a szervezőknek 24 ezer embert kellett a város több pontjáról a rajtvonalhoz szállítaniuk. Mivel a megadott időpontra pontosan érkeztem, így zökkenőmentesen foglaltam helyet az előmelegített buszon és röpke 50 perces utazással megérkeztem a Staten Island-re. Ekkortájt New Yorkban a reggeli órákban fagyponthoz közeli hőmérsékletek voltak. Ez abból a szempontból érdekes, hogy futó versenyre minél kevesebb ruházatban szeret megérkezni. A rajtam lévő melegítő ruházatot a rajt előtt egy ruhagyűjtőbe kellett bedobni, amit később jótékony célokra használnak majd fel. A rajt előtti gyülekező területet színekkel jelölik a szervezők. A rajtszámon jelzett szín és zóna szerinti területen kellett várakoznunk reggel 6 órától a 9 órási rajtig. A színek és rajtzónák azért szükségesek, hogy a nagy mennyiségű futót több lépcsőben indítsák útnak. A profi és a gyorsabb futók 9 órakor rajtoltak el, míg a lassabb, ráérősebb versenyzők egészen 12 óráig indultak hullámokban, szervezetten, elkerülve a tömeges rajt minden egyes hátulütőjét. Természetesen mindenkinek a rajtszámán elhelyezett chip mérte a rajt és célba érés idejét. Felemelő érzés volt látni a világ elit futóinak bemelegítését, a rajtceremóniát, a helikopterek díszrepülését és az elmaradhatatlan amerikai himnusz eléneklését átélni. Nem hiába, az amerikaiak értenek a show készítéshez. A rajt időpontjára a fagypont közeli hőmérséklettől egészen 10 fokig emelkedett a hőmérséklet, amely tökéletes a futóversenyekhez, ráadásul ekkorra a nap is szikrázott a felhőmentes égbolton. Ezt a futó-eufórikus hangulatot megszakította a rajtot jelző hatalmas ágyú dörrenése.

Rögtön az első 1,5 km-en belül kellett felfutni a Verrazano hídra, melynek szintemelkedése 160 m ezen a szakaszon. Az előzetes verseny beszámolók csak „hegy”-nek becézik ezt a szakaszt, bár a rajt során felgyülemlett adrenalin szinte feltolja az embert a híd legmagasabb pontjára. A szigetről a Verrazano hídon keresztül megérkeztünk Brooklyn városrészbe, ahonnan kezdődően szinte végig a lezárt útvonal mentén lelkes szurkolók adták ki magukból a COVID lezárások után felszabaduló lelkesedésüket. Szinte minden sarkon zenekarok, DJ pultok és óriási hangfalak sarkallták a futókat. Őszintén megvallva, nekem ez néha már zavaróan sok és hangos volt. Szeretem hallani a légzésem ritmusát és a lábaim trappolását futás közben. Brooklyn utcáin kezdett megjelenni az erős szél, természetesen szemből. A táv első része mondható viszonylag „síknak”, de egy méter egyenes szakaszt nem véltem felfedezni, mintha egy gyerek hullámvasúton futna az ember folyamatosan fel és le. Aki már futott tartósan az aerob/anaerob zónájának határain, az tudja, hogy minden egyes kis emelkedő lapátolja ki az energiát a szervezet tartalékaiból. A táv felénél tovább durvult az a bizonyos hullámvasút. A Pulanski-hídra viszonylag rövid emelkedővel lehetett feljutni, de épp mikor kezdett volna az ember pulzusa helyreállni, már következett is az újabb emelkedő, az East River-ön átívelő Queensboro-híd. Egyetlen pozitívuma ennek a hídnak futó szempontból, hogy itt teljes csend váltotta fel az eddigi karnevál hangulatot, és végre lehetett hallani a futók ritmusos trappolását és lélegzetvételét. A hídról leérve megérkeztünk Manhattanbe, ahol újra belecsöppentünk a hangzavarba. Észak felé futva a First Avenue-n végig lehetett látni a következő kilométereket. Mintha egy óriási és végtelen „púpos” teve hátán futna végig az ember, csak nem akart megszűnni az emelkedő. A Bronx városrészen elég kanyargós rész következett, ahol a sok derékszögű kanyar törte meg a lendületet. A Willis Avenue hídon majd a Madison Avenue hídon keresztül fordultunk vissza Manhattanbe, átfutottunk Harlemen. Ekkor kb. 35 km-nél tartottam, eddig a távolságig sikerült tartanom a 3 perc 50 mp/km-es tervezett tempómat, bár a lábaim már nagyon kivoltak. Ráfordulva a Fifth Avenue-ra egy hatalmas emelkedő jött szembe velem. Erre az utolsó „nagy” emelkedőre nem számítottam és a felfelé futás közben sikerült is megborulnom (értsd nagyon elfáradnom), megérkezett a kalapácsos ember és lesújtott… A Central Parkba befordulva mintha ólomlábakon jártam volna, nem akartak együttműködni a lábaim. Az utolsó pár km-t nagyon megszenvedtem, talán egyik legnehezebb versenytapasztalatom volt ezen a befutó szakaszon. A célegyenes mellett (ami szintén emelkedett) a résztvevő országok zászlói sorakoztak, a magyar zászló is ki volt tűzve kereken a 42. km-t jelző tábla mellett. Az utolsó 200 m-en a lábaim megsemmisülve vittek át a célvonalon. Bár nem sikerült a tervezett időt megfutnom, mégis úgy érzem, hogy ilyen, maratoni aszfalt futáshoz képest, nehéz körülmények között is sikerült egy magabiztos futással célba érnem a 276. helyen és leggyorsabb magyar futóként a 25 ezer induló közül, ami az első 1%-ot jelenti a 2021-es New York Maratonon. A célvonal túloldalán már várt is az 50. jubileumi alkalomra készült, arany színű befutó érem. A célba érkezők zónájából kifelé sétálva minden futó kapott egy erre a versenyre jellemző poncsót, ami nagyon jól esett a teljesen elfáradt és átizzadt versenyzőknek.

Ahhoz, hogy az 50. jubileumi New York maratonon célba érjek több, mint 2 éves előkészítő és szervező munkára volt szükség a COVID járvány hatásai miatt. Így kiemelten igaz a verseny szlogenje: „Fejezd be, amit elkezdtél.”

Számomra a 2021-es év amatőr sportoló szempontból mindenképp sikeresnek mondható, hiszen sikerült korosztályomban országos bajnoki címet szereznem a magyar hosszútávú triatlon bajnokságon. Ezeket az eredményeket nem sikerült volna elérnem Alfred Gabor Torok (Dusi) felkészítése nélkül, akivel már évek óta dolgozunk együtt, és eddig minden évben sikerült fejlődést kicsikarnia belőlem. Dusi sokszor hajtott, sokszor bíztatott és még többször fogott vissza a felkészülések során. Köszi Mester, jövőre csapassuk tovább!

Továbbá köszönöm az ex-athéni csapatnak, hogy elültették a bogarat a fülembe a NYM-ra való bejutási lehetőség kapcsán. Ha akkor nem bíztatnak, most nem jutottam volna el a New York-i célvonalig. (Krisztián Szalay Papp Robert Gabor Ecser Gyergyói Dóra Balázs Vörös)

Zárásként, míg ezeket a sorokat fogalmaztam, az elért idő eredménnyel sikerült garantáltan bejutnom a 2022 évi Chicago Maratonra, ami teljesen sík…