Farkas Máté 2020.07.28

Első triatlon versenyem – 2020.07.18. – Tata, Rövidtávú Triatlon Országos Bajnokság

Húúú…. ez hatalmas élmény volt!!! ?

…. Januárban még úgy tűnt, hogy az első triatlonversenyemre hamarabb kerül sor: be voltam nevezve a székesfehérvári ExtremeMan 51.5-re, amely június elsején lett volna, valamint rá egy szűk két hétre tervben volt egy középtáv is Keszthelyen. A koronavírus járvány miatt sajnos egyik versenyt sem rendezték meg az eredeti időpontban, így nagy várakozással és izgatottsággal tekintettem a tatai versenyre…

Az idei évben már sokkal szisztematikusabban edzettem, mint tavaly: hetente 1, max. 2 pihenőnapot tartva mindhárom számot egyre nagyobb intenzitással gyakoroltam. Tavaly ősszel vásároltam egy okosgörgőt, amely a hideg napokon is lehetővé (és egész élvezetessé) tette a biciklizést. Február elején rátaláltam a jelenlegi bicómra, ami még nagyobb motivációt adott a tekeréshez. (Köszönöm Dosi az adás-vétel lebonyolítását + a bicó hazaszállítását! ? )

Egyre többet futottam terepen – Sirok és Eger környéke igazán gyönyörű tud lenni (nem csak) a téli csodavilágban. A távokat is egyre jobban növeltem, s a tempóm is folyamatosan fejlődött.
Januárban részt vettem egy úszáselemzésen (köszönet Dusinak & Szandinak a sok hasznos tanácsért + Olinak a szervezésért), mely nagyban javította a technikámat, ezáltal a sebességemet is. Február végétől sajnos a koronavírus járvány miatt az úszást kénytelen voltam bő 2 hónapon át hanyagolni – igaz, egy kicsit el is kényelmesedtem és valahogy tartottam az újrakezdéstől, ezért kicsit kitoltam a szimplán futós-bicós időszakot…. – ennek ellenére a pár hét után sikerült visszarázódni és jó érzéssel tudtam végigúszni a verseny előtti edzéseket.

Az intenzitást, illetve mennyiségeket folyamatosan növeltem a hetek-hónapok során, s egyszercsak azt vettem észre, hogy már július van, nemsokára verseny! ? Egyre többet gyakoroltam a bicikli utáni gyors átállást a futásra, illetve versenytempóban az adott távokat (1500m úszás, 40km biciklizés, 10km futás). Sokszor az járt a fejemben, hogy ugyan milyen lesz majd a versenyen átélni az erőfeszítéseket – egyre jobban és jobban vártam, hogy ott lehessek.

Előbb-utóbb eljött a verseny hete is. Ekkor már visszavettem az intenzitást, hogy jó formában legyek a verseny napjára. Ez egész jól sikerült, egyre energikusabbnak éreztem magam.

Péntekre szabadságot vettem ki és a reggeli órákban elindultunk Tatára kedves feleségemmel és kisfiammal. Jó hangulatban telt az utazás, s a délután folyamán Ózsvári Olivér és Lajszner Lajos csapattársakkal csobbantunk is egyet az Öreg-tóban. Egész hűvösnek tűnt a víz elsőre, viszont a hivatalos mérések szerint úgy tűnt, hogy nem lehet majd neoprént használni (22fok felett mértek aznap). Úszás közben már egész kellemes volt, mondtuk is, hogy ez jó lesz a versenyre. A rövidke úszás után még laza tempóban befutottuk a harmadik szám pályáját is, megnéztük a depót: hol fogunk partot érni, hol lesznek a bringák, onnan hogyan jutunk majd fel a bicós pályára, hova érkezünk vissza és merre lesz a befutó. Sok hasznos tanáccsal látott el Oli és Lajos.
Este elmentünk vacsorázni, hogy feltöltsük a szénhidrátraktárainkat. ? A tésztavacsora után jó pár édességet is legyűrtem („nagy duzzogva”…) és relatív hamar nyugovóra tértünk.

A verseny reggelén kinéztem az ablakon és elég csúnya idő volt – az ég teljesen beborulva, a tó mellett egész nagy szél. Még a szálláshelyen reggeliztem egy jót, aztán összekészítettem a sportfelszereléseket, elkészítettem az izotóniás italaimat, a biciklin még egy utolsó ellenőrzés, aztán triatlonmez fel és indulás a versenyközpontba. A technikai értekezleten ismertették a versenyszabályzatot, a pálya részleteit, illetve a további menetrendet. Felvettem a rajtcsomagot, a chipet és lassacskán nyitották a depót. Hiába készítettem részletes listát előre, amikor egymás mellé tettem a felszereléseket a biciklinél, akkor jutott eszembe, hogy a (dioptriás) szemüvegemet is itt kell hagyni… Pár órát el vagyok nélküle, de annyira nem esett jól a rajtig homályosan látni. Na mindegy, fogtuk magunkat és elindultunk a rajt helyszínére.

Odaérve még volt egy bő óránk a rajtig. Ádámmal és Gabóval jól el voltunk, de egyre jobban gyűltek a sportolók, sokan már melegítettek agyba-főbe. A klubtársak nem izgulták túl a dolgot, kb. 20perccel a rajt előtt értek oda. Cipő-zokni levétel, egy búcsúpuszi meg egy gyors kis videochat az otthoniakkal, aztán mentünk be a kerítésen belülre. Olivér, Attila, Dávid és én indultunk az első rajttal, Lajos a korcsoportja révén a 10 perccel későbbi turnusban. Bemelegítésnek úsztunk még egy ~150m-t, aztán elhelyezkedtünk a mezőny legszélén menetirány szerinti bal oldalon, hogy elkerüljük a nagy zúzdát középen (meg hogy az óránk is a kezünkön maradjon…). Egyre jobban fokozódott a hangulat, még egy jó Nirvana dal is felcsendült. ? Elkezdőtött a visszaszámlálás, még egy utolsó pacsi a csapattársakkal, aztán RAJT!

Kb. 300m-ig Olivér lábvizén tudtam úszni egész kényelmes tempóban, utána leszakadtam tőle. A víz kellemes volt, nem voltak nagy hullámok, és a pálya széli taktika is hasznosnak bizonyult: végig nyugodtan a saját tempómban tudtam úszni szinte teljesen zavartalanul. Elég sűrűn néztem ki a vízből, de így is kicsit cikk-cakkosan úsztam, valamint a bójákat nagy ívben kerültem. Mindezek miatt beletettem a távba plusz ~250m-t az órám szerint, de így is kereken 34perc alatt letudtam az úszást, ami a hivatalos mérés szerint 2:16/100m tempót jelent 1500m-en (az órám szerint 1761m  34:00, 1:55/100m tempó). Van még mit fejlődni úszásban, de örülök, hogy jó érzéssel, tele energiával értem partot.

Segítők emelték ki a versenyzőket a partra, mert elég meredek rámpán kellett kijönni. Amint szilárd talaj volt a talpam alatt, már futottam is tovább a biciklimhez a depó túloldalára. Azt hittem, hogy majd jobban szédülök, de hálistennek’ semmi gond nem volt. Amint a bicóhoz értem már a sapkát+szemüveget levettem és egész gyorsan belekezdtem a zokni+cipő felvételébe. Olyannyira gyorsan, hogy ekkor szédültem meg, ezért le kellett ülnöm. Ezt leszámítva jól ment a depózás és azon kaptam magam, hogy már a biciklipályán száguldok.

Egész hullámos volt a pálya (40km-en 350m szintemelkedés volt), illetve az út minősége sem volt a legjobb. Szerencsére az emelkedőket itt a környéken megszoktam már, ezért könnyen legyűrtem őket, illetve sajnos az útminőség nálunk se sokkal jobb, úgyhogy a kátyúkerülgetés se idegen…  Nagyon feldobott a sok szurkoló, akik az út mellett buzdították a versenyzőket. Éreztem, hogy nagyon jól gurul a bicikli – sok embert előztem le, engem viszont nagyon ritkán hagyott le valaki. A pálya feléhez közeledve szembetalálkoztam Attilával, utána Olivérrel, majd egész közel a fordítóhoz Dáviddal. 20percenként csipogott az órám, hogy igyam a frissítőmet – ekkor realizáltam, hogy tényleg jó tempót megyek: gyors számolgatás az eltelt idő+táv alapján olyan 34km/h-s átlagra tippeltem. A vissza út felénél megelőztem Dávidot és a pálya végéig megmaradt a jó lendületem: 1:08:11 alatt gyűrtem le a 40km-t, ami 35,2km/h átlagsebességet jelent.

A bicikli pálya végénél már kicsatoltam a cipőt a vonal előtt és futásba ugrottam le a bicikliről. Örültem, hogy nagyon lendületesen tartok a depóba. Gondoltam a kesztyűmet is le tudom venni menet közben – a bal kezemről sikerült egész gyorsan, de amikor a jobbról hámoztam le, sajnos leesett a földre a másik kesztyű. Megtörte a lendületemet, ráadásul ahogy lehajoltam érte, elvesztettem az egyensúlyomat, megcsúszott a lábam és ráestem a bicómra… Bántott, hogy miért nem a biciklit a helyére téve vettem le a kesztyűt, na de már nincs mit tenni, toltam tovább a bicót, de a lánc is leesett illetve hátsó kerék se tudott elfordulni (mert a váltótartó fül annyira elhajlott, hogy a váltókanál beleért a küllőkbe…) A hátsó kereket megemelve toltam a helyére a Reacto-t (a verseny utána megvizsgálva hálistennek’ a konzol hajlásán kívül semmi baja a biciklinek). A második depó már gyorsabban ment, igaz kicsit kevesebb is a teendő.

Ahogy elindultam a futópályán akkor láttam meg kiscsaládomat, ahogy szurkolnak nekem. Ez nagyon nagy erőt adott és egy kicsit túl gyors tempóban is kezdtem neki a 10km-es távnak. Az első ponton rögtön ittam egy kis izo-italt, utána kicsit beszúrt az oldalam, de mentem tovább. Próbáltam mihamarabb felülkerekedni ezen a kellemetlenségen és Oli tanácsára egy hasonló / tőlem kicsit gyorsabb futó mögé beállni. Ahogy beértem a pálya erdős részére (~800m után) már Faldum Gábor a cél felé tartva eszeveszett tempóval jött velem szembe – „Nem semmi, nyomjad!” szóltam át neki. Egész jó tempóval, de jó érzéssel futottam. Egyszer azt vettem észre, hogy egy ismerős csajszi fut el mellettem és köszönt – Szandi az úszáselemzésről. 🙂 Jól esett találkozni vele így, hogy nem is számítottam rá. Olival is találkoztam megint, ahogy jön szembe – pacsiztunk egyet. A táv felénél volt egy mérési pont és hallottam, ahogy a speaker mondja „Farkas Mátét láthatjuk az Egri Triatlon Klubból”. Ez a kis meglepetés is nagyon jól esett és éreztem, hogy már nem sok van hátra. Az utolsó 4km-t elkezdtem fokozni. A pulzusom egyre jobban ment felfelé, de éreztem, hogy bírom még. Ekkor egy ismerős mezt pillantottam meg: Attila futott előttem. Elhaladva mellette bíztattam, hogy nyomjuk meg a végét. Egyre nehezebb és égetőbb volt minden, de lassan csak eljött a 9km-es tábla. Gondoltam ezt az 1km-t már ki kell bírni. Kiszúrtam egy ~40m-rel előttem lévő futót: őt le kell előznöm a célvonalig… Olyannyira jól ment, hogy még maradt kb. 300m a célig és úgy éreztem még a következőt is le tudom hagyni. Így is lett, a visszafordító befutónál már szabadon, nagy vigyorral az arcomon érkeztem be. Érem a nyakba, óra lenyom, nagy levegővételek… Kis családom és Olivér is már bent várt a célvonalnál, s meg is örökítették ezt a pillanatot. Nagyon jó volt beérkezni.

A sok puszi, gratuláció után néztem, hogy jó időt futottam a 10km-en: 45perc alatt ment le, ami 4:30/km-es tempót jelent. Örültem, hogy ennyi erő maradt még bennem az úszás + biciklizés után.
Az összesített idő is várakozáson felülire sikeredett. Előzetesen úgy számoltam, hogy az úszás az 35-38perc, a bicikli 70-75perc, a futás 48-52perc + a depózások összesen úgy 5-6perc lesz, tehát ha 3 óra alatt beérkezek, annak már örülök. Ehhez képest 2:32:03 lett a hivatalos célidőm. Hát nagyon örültem neki, főleg hogy az első versenyem volt. Persze ahogy írtam, van még mit fejlődni, de most már van egy jó eredményem, amit alapul tudok venni a későbbiekben. 🙂

Összefoglalva hatalmas jó élmény volt, nagyon tetszett a verseny. Köszönöm a feleségemnek, hogy támogatja ezt az egészet és büszke rám <3, az egész családomnak, akik folyamatosan elismerik az eredményeimet, buzdítanak, támogatnak, az Egri Triatlon Klubnak, külön köszönet Olivérnek a sok-sok hasznos tanácsért, a szervezőknek a remek versenyért és persze mindenkinek, aki úgy érzi, hogy bármivel is hozzájárult ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjem.