Bíró Tamás

Dósa Ildikó

Dósa Ildikó vagyok, Cserépfaluból származom, erdőmérnökként végeztem és dolgozom. Mindig is
szerettem sportolni, de 2014-ig kellett várni, amíg rátaláltam a futásra, amely rövid időn belül a
szenvedélyemmé vált. 2014 szeptemberében az első futóversenyem egy félmaraton volt, ahol 2.
helyezést értem el és innentől kezdve nem volt megállás. Hamarosan – talán ez erdészként és a
csodálaton Bükk hegység közelsége miatt nem is meglepő – inkább a terepfutást kezdtem el
preferálni. Az Eger környéki megmérettetéseken lassan összeismerkedtem a környékbeli
futótársadalommal és 2017 elején beléptem az Egri Triatlon Klubba. Az élet úgy hozta, hogy fél évvel
ezelőtt munka miatt Budapestre költöztem. Az edzéseket itt is folytatom úszással és biciklivel is
kiegészítve, hiszen nagy vágyam, hogy egyszer triatlon versenyeken indulhassak.

Amikor tehetem, természetesen visszatérek Eger környékére futni. Kedvenc versenyeim a Tárkányi
Hegyifutó versenysorozat, a Less Nándor Terepfutás, a Bükki Kilátások, az Eged-hegyi futóverseny,
amelyeken olykor-olykor sikerült felállni a dobogó egyik fokára is. A leghosszabb táv, amit
teljesítettem, a maraton volt, első ilyen versenyemen Debrecenben korosztályos első helyezést
értem el. A jövőbeli terveim közt szerepel, hogy ultramaratonon vegyek részt.

Farkas Máté

Farkas Máténak hívnak, feleségemmel és kisfiammal jelenleg Sirokban élek. Eger városhoz gyerek korom óta kötődök, hiszen itt születtem,
 általános iskolai éveim során több atlétika versenyen is részt vettem itt, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium reál
tagozatára jártam, itt ismertem meg életem szerelmét, itt dolgozom az Emersonnál fejlesztőmérnökként, s terveink szerint még tavasszal ideköltözünk a családommal.

A sport többé-kevésbé mindig jelen volt az életemben valamilyen formában. Legyen szó családi túrákról a környező hegyekben,
via-ferrataról az Alpokban, atletizálásról még általános iskolában, focizásról a serdülő és ifi-csapatban, flatland BMX-ezésről
a telepen, konditermes edzésekről gimiben, Tesóval közös MTB-s tekerésekről az elmúlt pár évben, hosszú országúti
kerékpározásokról (sokszor a Sirok-Eger közötti munkábajárás gyanánt), egyszerre eltört jobb-bal könyököm utáni úszásokról,
környező erdőkben és a falumban történő futásokról.

Szülőfalunk révén régóta ismerem Ózsvári Olivér csapattársunkat. Az általa elért eredmények  lenyűgöztek és teljesítményeit látva egyre inkább megjött a kedvem, hogy én is elkezdjek egyre aktívabban országúti bicózni, futni és úszni. Ő révén ismerkedtem meg az ETK-val is.

2020-as évre a célom, hogy versenytapasztalatot szerezzek rövidtávú, illetve középtávú triatlon versenyeken, valamint szeretnék teljesíteni egy maratont. Hosszú távú célom, hogy sikeresen teljesítsem az Ironman-t Nagyatádon.

A sport nagyon sok motivációt, örömet és erőt ad számomra, ezért egy dalt is írtam róla. Ehhez a dalhoz készítettünk egy klipet is a zenekarommal, melyet az alábbi linken tudtok megnézni:

Mátrix – Mozdulj meg!

https://www.youtube.com/watch?v=BNJ60-SOrt8

Strava profilom:

https://www.strava.com/athletes/33388128

Instagram profilom:

https://www.instagram.com/matrixmatee/

Fodor-Fejes Adrian

Testnevelőtanárként kötelességemnek tartom, hogy példát mutassak, a modern világunkban, nemcsak a fiataloknak. Természetesen gyerekkorom óta sportolok. Kezdődött a síeléssel, kézilabdával, atlétikával, majd folytatódott a labdarúgással, floorballal, kosárlabdával, duatlonnal, hegyi-és országúti kerékpározással. Legfrissebben, az elmúlt években ismerkedtem meg a terepfutással és a triatlonnal.

Idézőjelben írom, hogy „profi” sportolóként II. osztályú atléta voltam 7 próbában, és I. osztályú női labdarugó nagypályás labdarúgásban. Amatőr sportolóként büszke vagyok az alpesi síelésben elért eredményeimre, pl. Senior Magyar Bajnoki cím óriásműlesiklásban.

A hegyi kerékpározásban elért eredményeim: TOP Maraton sorozat összetett M3 kategória rövid távon 1-3. helyig. Az országúti kerékpározásban is több érmet begyűjtöttem már, a Tour de Tisza-tó versenyen M3 kategóriában 2. és 3. helyezett lettem az elmúlt években. Kedvelem az egyéni indításos időfutamokat is. Kedvencem az Üveghuta Kupa, ami mindössze 5,3 km távú, de 325 m a szintemelkedés. Ezen a megmérettetésen 2. és 2x a legmagasabb fokon állhattam a korosztályomban.

A 2018/19-es idényben próbáltam ki a terepfutást Felsőtárkányban. Korcsoportomban, mind három futamot megnyertem az 1 körös versenyben.

Az előttem álló években komolyabban próbára szeretném tenni magam a triatlon sportágban is. Rövidebb távokon már szerepeltem Felsőtárkányban és Ózdon, ahol sikerült győznöm is.

Fodor Sándor

2021 őszén kapcsolódtam be a klub életébe, a feleségem révén. Többször elkísértem a versenyekre és kedvet kaptam a versenyszerű sportoláshoz. Duatlon sportágban próbáltam ki magam, illetve triatlon váltóban, kerékpáros tagként. Eddig is indultam amatőr versenyeken hegyi és országúti kerékpározásban, valamint alpesi síversenyeken. Szeretem a versenyek hangulatát a megmérettetéseket, de  az egészségem megőrzését tartom elsődlegesnek.

Hoór Anikó

Anikó 2008-ig főleg a hosszú távú kihívásokat kereste és győzte le azokat. Az orfűi rövidtávú duatlon OB-n absz. 3. lett, majd 8. a cseh ironman-en, 2. helyezett lett a németországi tripla ironman világkupán és 1 hónappal később a bonyhádi dupla ironman világkupa futamon is ezüstérmet szerzett. Utóbbi két eredménye alapján Anikó lett az összetett Világkupa győztese(!). Ezt az eredményt magyar női versenyző meg sem tudta közelíteni az elmúlt 3 évben. Anikó 11x-es Ironman teljesítő. 

Jakab József

Jakab József vagyok Testnevelő-edző. Jelenleg edzőként dolgozok.

Valójában nagyon sok sportot szeretek de versenyszerűen a főiskola alatt a testépítéssel kezdtem foglalkozni és magyar bajnokságon 3.helyezést sikerült elérnem.

Mivel az egészség megőrzése volt a cél így próbáltam olyan mozgásformát választani amit hosszútávon tudok űzni!

Így esett a választás a futásra amit szintén Triatlon Klub-os barátom

Kun Mátyás szépen felépített nekem !

Amire büszke vagyok eredményeim: Ultra Balaton 4fős csapatban 2.hely valamint egy 3.hely

Ultra Tisza Tó 3fős csapatban 1.helyezés valamint egy 2.hely

Katona-Mező Ildikó

Katona-Mező Ildikó vagyok, testnevelő tanár. Gyerekkorom óta sportolok.
Fiatalabb koromban főleg szertornáztam. Gyermekeim révén kerültem
kapcsolatba a triatlonnal. Őket szeretném ösztönözni a versenyzésben.
Már váltóban több versenyen közösen indultam velük. 2022-ben triatlon
sprint távon korosztályos magyar bajnok lettem. Az év végi triatlon
ranglistán 2., duatlon ranglistán 3. helyett szereztem.

Katona Zsolt

Katona Zsolt vagyok, matematika-informatika tanár. 2018-ban kezdtem el a
triatlon sportággal foglalkozni, követve nagyobb lányomat.
2021-es évben a korcsoportomban megnyertem a Duatlon ranglistát.
2022-ben a 3. helyen végeztem.
2022-ben 50 évesen teljesítettem életem első Ironman távját, 11:37:42-es
idővel. Erősségem a futás, a futóversenyeken a korosztályomban általában
dobogón végzek.
2022-ben fedett pályán 3000m-en országos bajnok lettem.
A családom minden tagja korosztályos magyar bajnok, együtt készülünk a
triatlon versenyekre.

Kiss Péter

1968-ban születtem. A futás mindig is közel állt hozzám, még ha sokáig a versenyzés nem is volt a fókuszban. Gyerekkoromban több sportágat kipróbáltam. 6–7 éves koromtól hévégéken már jártam a Bükkbe, hegyekbe a Dohánygyár Természetjáró szakosztályával. Az úszás és a futás középiskolában kezdtem el viszonylag rendszeresen.

Az egyetemi évek alatt a judo is bekerült a képbe, de a futás továbbra is része maradt az életemnek – hol a veszprémi dombok között, hol a budapesti „dzsungelben”.

Harminc éves korom körül azonban lassan háttérbe szorult a rendszeres sport, de ugyanakkor elindult a palackos búvárélmények gyűjtése.

2013-ban a családdal Walesbe költöztünk, ahol a sport még jobban háttérbe került. Egy komoly figyelmeztetés kellett ahhoz, hogy újra változtassak: ekkor már a sétálás is nehézséget okozott, a térdemben jelentkező hirtelen fájdalmak miatt sántítottam. A mozgáshoz való visszatérés első lépése a karate lett, amit a feleségemmel és a lányommal együtt kezdtünk el. Ez nagyjából két évig tartott, mígnem a Covid közbeszólt.

Maradt a biciklizés és a séták – egészen addig, amíg az unalom nem vitt rá arra, hogy lejtőn lefelé próbáljak meg kocogni. Zene és egy telefonos edzőprogram segítségével a fut–gyalogol módszerrel néhány hét alatt eljutottam az első 1–2 kilométerig! Ez után egy okosórával az első 5, majd a 10 km jött, aminek a teljesítése (72 perc) már némi önbizalmat is adott.

Később csatlakoztam a helyi futóklubhoz (TROTs), ahol rendszeres edzések, közös futások és versenyek a mindennapok részei lettek. Jelenleg közepesen jó futónak tartom magam, eddigi legjobb helyezésem egy 3 mérföldes váltófutásban elért bronzérem. Nekem az igazi eredmény az, amikor magamat győzöm le egy új egyéni csúccsal, vagy a kitűzött cél elérésével. A legutóbbi rekordom a 2025-ös Szimpatika10k-n 49 perces teljesírése volt a 30+ fokos melegben, ami M55 kat-ban a 7-ik, összesített 198-ik helyezést jelentett.

Az Egri Futó és Triatlon Klubbal először a 2024-es szilveszteri futáson találkoztam. Miután 2025 nyarán Andornaktályára költöztünk vissza, az újévi Eged-futás és a Zolival folytatott beszélgetések után döntöttem az EFTK közösség mellett.

Kormos Katalin

Kormos Katalin Kitti vagyok. Egerben születtem, itt dolgozom, itt élek, és itt is edzek. Tanítok, Aerobicot oktatok, és ha időm engedi, zenekarommal, a Jajával készítünk megzenésített verseket. A sport gyermekkoromtól az életem része volt (sí, lovaglás, kézilabda), azonban a főiskolai évek alatt eléggé eltávolodtunk egymástól. 25 évesen ért a felismerés, hogy a testem nem az és nem úgy mozdul, ahogy én szeretném, így elmentem futni a születésnapomon. 200 métert. Ez annyira meghatározó élmény volt, hogy azóta futok. A távok és a futó ismerősök száma egyre növekedett, így életem meghatározó részévé vált a futás. Az első években szinte csak aszfalton futottam, 2020-ban azonban elkezdtem egyre több időt tölteni terepen, kutyám társaságában, így már együtt gyűjtjük a kilométereket. Szeretem a gyors, rövid pályás versenyeket is, de igazán a maraton feletti távokon érzem jól magam.

Nincsenek hatalmas időbeli terveim, viszont szeretek versenyezni, rettentően motiváló tud lenni egy-egy közeledő versenytárs.

2021-ben azonban nem verseny a legnagyobb célom, hanem a Kéktúra teljesítése futva, kutyámmal, közben is adományt gyűjtve támogatni két alapítványt, a Bátor Tábort és a Nyíregyházi Állatbarát Alapítványt.

Kovács Gábor

Kovács Gábor vagyok, 62 éves. 2015-ben lettem tagja az Egri Triatlon Klub egyesületnek. Amatőr futó pályafutásomat 2014 évben kezdtem a pár száz méter megtételétől a nagyobb távokig. Az első fél-maratont 2014 évben (50 évesen) teljesítettem, majd 2016-ban a maratoni távot is sikerült meghódítanom. Az egyesületben sok sportolót ismertem meg, néhány versenyen én is részt veszek szigorúan csak a részvétel miatt amatőr szinten, valamint szívesen segédkezem a versenyek lebonyolításában.

Lajszner Attila

Lajszi. Így hívja mindenki a sportolók körében. Sportol, versenyt rendez többféle sportágban. Az elmúlt években már a triatlon lett a fő sportága. Pár éve még tájfutóként a szenior hazai élmezőnybe tartozott és sítájfutásban is remek eredményeket ért el. Triatlonban nem idegen tőle a sprint-, de az ironman teljesítése sem. Eredményeit nehezen lehetne már felsorolni – csak a dobogós helyekre koncentrálva is.

Az ironman távot háromszor teljesítette (év, időeredmény):

1995: 10:24; 1996: 10:11, 2018: 11:43.

Lajszner Lajos

Egy igazi állóképességi sportokat szerető és azokat eredményesen teljesítő tagunk lett 2011-ben Lajos. Rövid idő alatt jutott el az Ironmanig, az ultrafutásig. Előbbiből már két sikeres teljesítésen van túl. Eredményes futása volt már 3. éve a Balaton Szupermaratonon is. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a rövidebb távú triatlon versenyeken is szívesen indul, s végez korosztálya mezőnyének az elején. Igazi csapatember

Lénárt Márton

Gyerekkorom óta a sport határozza meg az életemet, ez tölti ki mindennapjaim nagy részét. Hivatásom fotóriporter, ezen belül is a sportfotózás áll hozzám legközelebb. A triatlonnal feleségem testvére révén találkoztam, és azonnal a magaménak éreztem ezt a sportot. A futás és a kerékpározás immár több mint 25 éve szerves része a mindennapjaimnak, míg az úszás, ami kezdetben a gyengeségem volt, kitartó gyakorlással sokat fejlődött az évek során.

Pályafutásom alatt számtalan rövid-, közép- és hosszútávú triatlonversenyen álltam rajthoz, és eddig hétszer teljesítettem a nagyatádi hosszútávú Ironman távot. Feleségem szintén aktívan része ennek a világnak, ő maga négyszeres nagyatádi Ironman-táv teljesítő. Számomra nem az eredmény a legfontosabb, hanem maga a sikeres célba érés.

Fotóriporterként büszkeséggel tölt el, hogy a 2024-es párizsi olimpia hivatalos fotósa lehettem. Amíg csak lehetőségem lesz rá, biztosan aktívan jelen leszek a triatlon világában – versenyzőként és fotósként egyaránt

Ózsvári Olivér

Bemutatkozás képpen az első hosszú távú triatlon teljesítésem utáni gondolataim:

Az első hosszútávú triatlon versenyt 1979-ben rendezték meg Hawaii szigetén. Az ottani sportegyesületek, mint a Waikiki Úszó Klub, Közép-Pacifik Futó Klub és az Amerikai Haditengerészet tagjai szerették volna eldönteni, hogy ki a legjobb sportolójuk. Mivel akkoriban még nem volt internet és nem lehetett Facebook eseményként szétkürtölni a meghívókat, így az alábbi feliratú szórólapokkal gyűjtötték össze a vállalkozó szellemű sportbarátokat:

“Ússz 3,9 km-t! Bringázz 180 km-t! Fuss 42 km-t!

Légy büszke az életed végéig!”

Aki ismer régebb óta, az tudhatja, hogy sosem voltam egy rendszeresen sportoló egyén, sőt…

Pár évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy kell kezdenem magammal valamit a stressz, mozgáshiány és ennek következtében megszaporodó feles kilók leküzdése érdekében. Pontosan emlékszem, hogy az első futásom 3 km volt, úgy, hogy a felénél sípoló tüdővel meg kellett állnom. Aztán lementem másnap is, és azután is, pár hónap múlva félmaraton, később maratoni táv, stb..

A maratoni táv többszöri lefutása után a triatlonos zsargon szerint “továbbtanultam”. Elkezdtem uszodába járni, bicajozni és mellette a futást is folytattam. Mindeközben az ember elkezd megismerkedni a helyes táplálkozással (ugye egészségtelen étel nem létezik, csak helytelen életforma), frissítés tervezéssel és ami a legfontosabb, megismeri a saját testének határait, fizikuma, mentális ereje határait.

Az IRONMAN-né válás nem a verseny alatt eltöltött órák műve. Ez egy hosszú út, ami teli van kihívásokkal, örömmel, kínnal, izzadságcseppekkel, néha könnyekkel. Az edzések és a versenyek alatt gyűjtött tapasztalatok a valós életben is hatalmas lelki erőt adnak a mindennapi akadályok leküzdésében.

Ahhoz, hogy teljesíteni tudd ezt a távot hónapokon keresztül, munka előtt vagy után, jókedvűen vagy fáradtan, hidegben, napsütésben is le “kell” menni edzeni. Végül is mindenki maga dönti el, hogy a telefonja vagy tvje előtt ül szabadidejében, vagy kocsmába jár, vagy tesz valamit annak érdekében, hogy a szervezete ne induljon el lefelé a lejtőn, megelőzve ezzel sok sok betegség kialakulását. Nagyon leegyszerűsítve a teljesítés fejben dől el. A kitartásból, akaraterőből az élet egyéb területein is sokat lehet kamatoztatni a sport révén.

És hogy hogyan néz ki egy ilyen verseny? A rajt előtt érdemes 1-2 nappal megérkezni a helyszínre, hogy az ember tudjon aklimatizálódni, ha még nem járt a helyszínen, akkor azt bejárva kis helyismeretet szerezzen. A nevezés már hónapokkal a rajt előt betelik, így már csak a rajtcsomag átvételét kell elintézni. A szállásunk a gyékénesi tó partján volt, festői környezetben. Így, hogy sikerült a vízparton megszállnunk, tudtam úszni a kristálytiszta tóban, felmérve ezzel az első szám viszonyait, tájékozódási pontjait.

A verseny szombat reggel 7:30-kor rajtolt el, gyenge esőben, a szokásos ráhangoló zenék és egy ágyúdörrenést követően. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy kimaradjak mindenféle csetepatéból. 2 kört kellett úszni, körönként 1,9 km-t. Az első körben saját zsíron, kímélő módban úsztam, a fordító bólyáknál kellett kicsit odafigyelni a tumultus elkerülésére. A 2. körben próbáltam egy-két előttem úszó farvizére rácsatlakozni kisebb-nagyobb sikerrel, ezt még tanulni kell. Az úszás befejeztével, a partrafutás közben hatalmas buzdítás a prton álló
kisérőktől, mondhatjuk libabőrös lettem, de nem az esőtől.

A kérékpáros útvonal Somogy megye dimbes-dombos tájain vezetett végig egy 75 km-es és 3×35 km-es szakaszokkal, összesen 180 km. Az első szakasz az Ágneslaki Arborétum csodás erdején vezetett keresztül, folyamatos emelkedővel. A védett völgyben a fák napjainkra párját ritkítóan nagyra fejlődtek, Mátrai gyerekként is csodás látvány és erdő illat volt.
Mire beértünk Nagyatádra, a nap is kisütött és megjött a 30 fok feletti hőmérséklet is. A 130. km környékén a segesdi frissítő állomásnál sikerült egy kiguruló kulacson hatalmasat zakóznom. A jobboldali combom és a könyököm sérült. Öröm az ürömben, hogy a frissítő állomáson el tudtak látni és volt kötszer. Egy 10 perces kényszerszünet után folytatni tudtam a versenyt, még volt hátra a bicajból kb. 50 km. Ezen a távon próbáltam pozitív gondolatokkal helyrehozni magamat.

A futás megkezdése előtt az öltözősátorban nem más, mint Kovács Koko István lelkesített. Valahogy mindig összehozott a sors Kokóval, a felkészülési versenyeken is és Nagyatádon is. A futó táv 8 körből állt Nagyatád forró, aszfaltozott utcáin, összesen 42,2 km. Az első 20 km viszonylag problémamentesen telt, körönként pár biztató szó, isogél és jégutánpótlás. És akkor valahol az 5. körben jött a fal, amit a hátralévő km-en nem sikerült lebontani. A segítőimmel sem ment már a komunikáció, hiába kínáltak mindenféle varázsszerekkel (paradicsom, sör, kóla, gélek, stb.) a gyomrom úgy gondolta, hogy innentől semmit se ki, se be, és egy nagy görcsölő gumóvá húzta össze magát. Innentől nemhogy őszinte, hanem egyáltalán nem volt mosoly az arcomon. Pár belesétálással, toi-toi próbával végül is sikerült ráfordulni a  befutó kapu előtti sávba. És ezen az utolsó száz valahány méteren elmúlt minden hasfájás, a sós izzadsággal átitatott sebek sem fájtak már. A lelátón a tömegben hallottam Ildikó, Gréta és Laci kiáltásait, és felemelt kézzel átszakítottam a célszalagot! És ez az az érzés, ami a felkészülés alatt ott fortyog az ember fejében, amiért minden izzadságcsepp megérte. Hatalmas eufória.

A rendezők minden célbaérővel kezet fogtak és átadták az érmet és a finisher pólót és egy két jó szóval támogatták meg az ember lelkét.

És a célterület hűvös füvében feküdve büszkeséggel töltött el, hogy képes voltam rá, és nem adtam fel sem a felkészülést, sem a táv teljesítését.

A fentebb idézett meghívó üzenete a mai napig teljes értékű. A felkészülés és teljesítés alatt gyűjtött erő és tapasztalat magabiztosságot ad az életre, ami a családunk és a körülöttünk élőkre átadódik, akarva-akaratlanul ők is részesülnek belőle.

“Az út maga a cél!”

Úgy hiszem, hogy triatlonnak ez a tömör üzenete.

Pelbárt Zoltán

A sport nálam életformává vált a hosszú évek alatt. Mentem, mozogtam, pattogtattam a labdát, dobtam távolba, kerestem az irányt az erdőben, töröltem az úszószemüvegemet, vizslattam a sebességmérőt a bicómon, toltam a montit lánczúzó sárban, sok évig részvevője voltam  a hazai duatlon és triatlon versenyeknek, képviseltem az age group  kategóriámban kis hazámat. Jó ideje pedig az egri, Eger környéki tereptriatlon és a hozzá kapcsolódó terepfutás egyik szervezője vagyok. Az utóbbi kb. húsz évben inkább már a tereptriatlon és a terepfutás maradt meg aktív sportként az életemben.

A 2000. év után 2001-ben is Magyar Bajnok lettem tereptriatlonban a szeniorok között, de a második legjobb magyarként szerepeltem a győri triatlon Európa Bajnokságon a szenior 1. kategóriában 2002-ben. 4 sportbarátommal csapatban negyedik helyen végeztünk a Bécs – Pozsony – Budapest ultrafutó versenyen 2007-ben. A 2009-s budapesti triatlon világbajnokságon pedig már a legjobb magyar eredményt értem el a szenior 3. kategóriában. A Less Nándor emlékverseny 26 km-s futótávján  hosszú évekig én tartottam a  legjobb időt a szenior kategóriában. Pár éve 5-össel kezdődik a legjobb időm a Kékes Csúcsfutáson.

2012. év őszétől a klub választott elnöke, a csapat mozgató rugója, a tereptriatlon rendezvényeink főrendezője vagyok. Vezetésem alatt már 5 alkalommal rendezhettük meg a tereptriatlon sport legmagasabb szintű hazai bajnokságát. 2018 óta pedig egy országos hegyifutó bajnokság egyik fordulóját is meg tudjuk rendezni sporttársaimmal. Szerencsés sportvezetőnek érzem magam, mert olyan rendező, segítő sporttársaim, barátaim vannak, akikre évek óta rendszeresen számíthatok.

Sebestyén Tímea

Sipos Péter

A 90-es évek végén az orvos triatlon EB-ken és VB-ken, a magyar hosszú távú bajnokságokon Dr. Nagy István és Dr. Sipos Péter értek el dobogós eredményeket. Dr. Sipos Péter 20 éven keresztül volt a klub elnöke. Ő indította útjára Egerben a triatlont hivatalos formában, neki köszönhető a tereptriatlon versenyforma beindítása, így nagyban hozzájárult országos megismeréséhez. 4x-es Ironman. 

Szabó Sára

Szabó Sára vagyok 20 éves. Egerszalókon élek anyukámmal és testvéremmel. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatója vagyok. Kiskorom óta nagyon fontos számomra a sport: bicikliztem és fociztam. 5 éve kaptam az első országúti kerekpáromat, azóta kevés nap telt el kerékpározás nélkül. Az elmúlt évben rengeteg időt kaptam, hogy edzhessek,  mentálisan is erődsödjek és megpróbáljak a sport nyújtotta kihívásokkal fejlődni. Azért csatlakoztam a klubhoz, hogy hozzám hasonló emberekkel tudjak sportolni.

Tóth Ervin

Tóth Ervin vagyok, Egerben élek családommal, jelenleg informatikusként dolgozom.
A sport eddig sokszor be, majd kilépett az éltemből. Gyermekkoromban tájfutottam és teljesítmény túráztam, majd jött a kerékpározás, aztán némi szünet után az edző termi súlyzós edzés, amit aztán egy fellépő egészségügyi probléma miatt hanyagolni kellett. Miután ennek a problémának a kezelése és a másik szenvedélyem a kávézás során megismerten Kun Mátyást, aki jelenleg is az edzőm először erőléti edzések jöttek, majd belevágatm a futás tudományába ezen belül is a terepfutás, ami valószívűleg a tájfutó múltam miatt közel áll a szívemhez.
Mivel kislányom is a nyomdokaimba lép, ami a tájfutást illeti, így számomra ez még jobban motiváló erővel bír. Kisfiam a triatlont választotta sportjának, így a közös futások kiváló közös időtöltést is jelent mindannyiunknak.
Az első komolyabb megmérettetésen a Tárkányi Hegyifutó 2023 decemberi fordulóján edzői javaslatra még az esélytelenek nyugalmával vettem részt, ahol mindjárt az előkelő III. helyet sikerült elérni. Ezt követően volt kollégám Pelbárt Zoltán, aki a EFTK elnöke, meghívott a klubba, amit én jószívvel és büszkén elfogadtam, és igyekszem tovább öregbíteni a klub hírnevét.

Tymcyna Balázs

Tymcyna Péter

Tymcyna Péter vagyok, a barátaim Timsinek szólítanak.  25 év kézilabdázás után (Győr, Komárom) amit munkahely váltás miatt abbahagytam (2007 ben költözünk Egerbe) úgy éreztem továbbra is kell valamilyen sport az életemben. Kisebb kihagyás után így elkezdtem fallabdázni amit kb 5 évig csináltam kisebb nagyobb sikerekkel. De mivel a kézilabda ás a squash nagyon elhasználta a testemet, így jött a kérdés mi legyen a következő sport? 2016 ban kezdtem futni, mint alternatív mozgás rövidebb távokon. Az évek alatt felküzdöttem magamat a rendszeres futók közé, éves szinten kb 2000 km futok és részt veszek amatőr félmaraton esetenkén maratoni versenyeken is . A futás mellett később bekapcsolódott az életembe az országúti kerékpározás is. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyha futok és kerózom is, mi lenne ha megpróbálnám a triatlont.Bár az úszás elég távol áll tőlem 2022 nyarán eldöntöttem megtanulok úszni. 2022 decemberében csatlakoztam a klubhoz.

2023 ra a céljaim hogy sprint és rövidtávon elinduljak egypár versenyen azért hogy ráérezzek a triatlon szépségeire.

Varga Győző

Veres Imre

Imre neve fogalom a tájfutásban, elismert rendezője a bükki futó- és túraversenyeknek, kihagyhatatlan rendezője a tereptriatlon rendezvényünknek. Egyike volt az egyesület alapító tagjainak. 2012 óta a klub egyik legaktívabb elnökségi tagja Több évtizedes versenyzői és rendezői tapasztalatával a háta mögött sok-sok rendezvénynél megtaláljuk. Szakmai ismerete példaértékű.