Tagjaink

Dósa Ildikó

Dósa Ildikó

Farkas Máté

Farkas Máté

Fodor-Fejes Adrián

Fodor-Fejes Adrián

Fodor Sándor

Fodor Sándor

Hoór Anikó

Hoór Anikó

Herperger Anita

Herperger Anita

Jakab József

Jakab József

Katona-Mező Ildikó

Katona-Mező Ildikó

Katona Zsolt

Katona Zsolt

Kormos Katalin

Kormos Katalin

Kovács Gábor

Kovács Gábor

Kovács László

Kovács László

Kun Mátyás

Kun Mátyás

Lajszner Attila

Lajszner Attila

Lajszner Lajos

Lajszner Lajos

Lénárt Márton

Lénárt Márton

Ludányi László

Ludányi László

Magdus István

Magdus István

Marczis Dávid

Marczis Dávid

Nagy Adrián

Nagy Adrián

Ózsvári Olivér

Ózsvári Olivér

Pelbárt Zoltán

Pelbárt Zoltán

Sipos Péter

Sipos Péter

Szabó Tamás

Szabó Tamás

Szalmási Gábor

Szalmási Gábor

Szepesi Zoltán

Szepesi Zoltán

Tymcyna Péter

Tymcyna Péter

Varga Győző

Varga Győző

Veres Imre

Veres Imre

Tagjaink voltak

Garbacz Gábor

Garbacz Gábor

Járdán Zsolt

Járdán Zsolt

Lajszner Fanni

Lajszner Fanni

Lévai Péter

Lévai Péter

Maszárovics Zozó

Maszárovics Zozó

Pap Csilla

Pap Csilla

Stauderer János

Stauderer János

Szendi Zsófia

Szendi Zsófia

Szendi Olivér

Szendi Olivér

Dósa Ildikó

Dósa Ildikó vagyok, Cserépfaluból származom, erdőmérnökként végeztem és dolgozom. Mindig is
szerettem sportolni, de 2014-ig kellett várni, amíg rátaláltam a futásra, amely rövid időn belül a
szenvedélyemmé vált. 2014 szeptemberében az első futóversenyem egy félmaraton volt, ahol 2.
helyezést értem el és innentől kezdve nem volt megállás. Hamarosan – talán ez erdészként és a
csodálaton Bükk hegység közelsége miatt nem is meglepő – inkább a terepfutást kezdtem el
preferálni. Az Eger környéki megmérettetéseken lassan összeismerkedtem a környékbeli
futótársadalommal és 2017 elején beléptem az Egri Triatlon Klubba. Az élet úgy hozta, hogy fél évvel
ezelőtt munka miatt Budapestre költöztem. Az edzéseket itt is folytatom úszással és biciklivel is
kiegészítve, hiszen nagy vágyam, hogy egyszer triatlon versenyeken indulhassak.

Amikor tehetem, természetesen visszatérek Eger környékére futni. Kedvenc versenyeim a Tárkányi
Hegyifutó versenysorozat, a Less Nándor Terepfutás, a Bükki Kilátások, az Eged-hegyi futóverseny,
amelyeken olykor-olykor sikerült felállni a dobogó egyik fokára is. A leghosszabb táv, amit
teljesítettem, a maraton volt, első ilyen versenyemen Debrecenben korosztályos első helyezést
értem el. A jövőbeli terveim közt szerepel, hogy ultramaratonon vegyek részt.

Farkas Máté

Farkas Máténak hívnak, feleségemmel és kisfiammal jelenleg Sirokban élek. Eger városhoz gyerek korom óta kötődök, hiszen itt születtem,
 általános iskolai éveim során több atlétika versenyen is részt vettem itt, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium reál
tagozatára jártam, itt ismertem meg életem szerelmét, itt dolgozom az Emersonnál fejlesztőmérnökként, s terveink szerint még tavasszal ideköltözünk a családommal.

A sport többé-kevésbé mindig jelen volt az életemben valamilyen formában. Legyen szó családi túrákról a környező hegyekben,
via-ferrataról az Alpokban, atletizálásról még általános iskolában, focizásról a serdülő és ifi-csapatban, flatland BMX-ezésről
a telepen, konditermes edzésekről gimiben, Tesóval közös MTB-s tekerésekről az elmúlt pár évben, hosszú országúti
kerékpározásokról (sokszor a Sirok-Eger közötti munkábajárás gyanánt), egyszerre eltört jobb-bal könyököm utáni úszásokról,
környező erdőkben és a falumban történő futásokról.

Szülőfalunk révén régóta ismerem Ózsvári Olivér csapattársunkat. Az általa elért eredmények  lenyűgöztek és teljesítményeit látva egyre inkább megjött a kedvem, hogy én is elkezdjek egyre aktívabban országúti bicózni, futni és úszni. Ő révén ismerkedtem meg az ETK-val is.

2020-as évre a célom, hogy versenytapasztalatot szerezzek rövidtávú, illetve középtávú triatlon versenyeken, valamint szeretnék teljesíteni egy maratont. Hosszú távú célom, hogy sikeresen teljesítsem az Ironman-t Nagyatádon.

A sport nagyon sok motivációt, örömet és erőt ad számomra, ezért egy dalt is írtam róla. Ehhez a dalhoz készítettünk egy klipet is a zenekarommal, melyet az alábbi linken tudtok megnézni:

Mátrix – Mozdulj meg!

https://www.youtube.com/watch?v=BNJ60-SOrt8

Strava profilom:

https://www.strava.com/athletes/33388128

Instagram profilom:

https://www.instagram.com/matrixmatee/

Fodor-Fejes Adrian

Testnevelőtanárként kötelességemnek tartom, hogy példát mutassak, a modern világunkban, nemcsak a fiataloknak. Természetesen gyerekkorom óta sportolok. Kezdődött a síeléssel, kézilabdával, atlétikával, majd folytatódott a labdarúgással, floorballal, kosárlabdával, duatlonnal, hegyi-és országúti kerékpározással. Legfrissebben, az elmúlt években ismerkedtem meg a terepfutással és a triatlonnal.

Idézőjelben írom, hogy „profi” sportolóként II. osztályú atléta voltam 7 próbában, és I. osztályú női labdarugó nagypályás labdarúgásban. Amatőr sportolóként büszke vagyok az alpesi síelésben elért eredményeimre, pl. Senior Magyar Bajnoki cím óriásműlesiklásban.

A hegyi kerékpározásban elért eredményeim: TOP Maraton sorozat összetett M3 kategória rövid távon 1-3. helyig. Az országúti kerékpározásban is több érmet begyűjtöttem már, a Tour de Tisza-tó versenyen M3 kategóriában 2. és 3. helyezett lettem az elmúlt években. Kedvelem az egyéni indításos időfutamokat is. Kedvencem az Üveghuta Kupa, ami mindössze 5,3 km távú, de 325 m a szintemelkedés. Ezen a megmérettetésen 2. és 2x a legmagasabb fokon állhattam a korosztályomban.

 

A 2018/19-es idényben próbáltam ki a terepfutást Felsőtárkányban. Korcsoportomban, mind három futamot megnyertem az 1 körös versenyben.

Az előttem álló években komolyabban próbára szeretném tenni magam a triatlon sportágban is. Rövidebb távokon már szerepeltem Felsőtárkányban és Ózdon, ahol sikerült győznöm is.

Fodor Sándor

2021 őszén kapcsolódtam be a klub életébe, a feleségem révén. Többször elkísértem a versenyekre és kedvet kaptam a versenyszerű sportoláshoz. Duatlon sportágban próbáltam ki magam, illetve triatlon váltóban, kerékpáros tagként. Eddig is indultam amatőr versenyeken hegyi és országúti kerékpározásban, valamint alpesi síversenyeken. Szeretem a versenyek hangulatát a megmérettetéseket, de  az egészségem megőrzését tartom elsődlegesnek.

Garbacz Gábor

 

 A mindenki által Gabónak ismert versenyzőnk évtizedek óta sportol. A triatlonnal már a 90-es években is szerencsét próbált. Rendszeresen tájfut, edzősködik, versenyeket rendez. Legjobb eredményeit maratonon és az Eged-hegyi futásokon érte el. Sokoldalúsága és tapasztalata alapján az egyesület tagsága 2012-ben megválasztotta elnökségi tagnak. A tereptriatlon versenyünk egyik kulcsrendezője. ETK alapító tag

Herperger Anita

 

A legtöbben Ancsikaként ismernek, testnevelő tanár, gyógypedagógus és aerobik edző vagyok. Gyermekkoromtól az életem része a mozgás, 2014 óta vagyok jelen a terepfutás és a teljesítménytúra világában. Eleinte teljesítménytúrázóként, majd terepfutóként éveken keresztül 50-120 km közötti ultra távokat teljesítettem, 2 éve azonban a 15-30 km-es terepfutó versenyek kerültek a középpontba. Időnként a síkfutás felé is elkalandozom edzések és néhány verseny erejéig, de az igazi közegem a hegy. Hobbifutóként sokszor álltam már dobogón, vagy végeztem az élmezőnyben, viszont aranyérmet eddig még nem sikerült szereznem. A futás mellett túraszervezőként is találkozhatnak velem a sporttársak. További képek itt.

Hoór Anikó

 

Anikó 2008-ig főleg a hosszú távú kihívásokat kereste és győzte le azokat. Az orfűi rövidtávú duatlon OB-n absz. 3. lett, majd 8. a cseh ironman-en, 2. helyezett lett a németországi tripla ironman világkupán és 1 hónappal később a bonyhádi dupla ironman világkupa futamon is ezüstérmet szerzett. Utóbbi két eredménye alapján Anikó lett az összetett Világkupa győztese(!). Ezt az eredményt magyar női versenyző meg sem tudta közelíteni az elmúlt 3 évben. Anikó 11x-es Ironman teljesítő. 

Jakab József

 

Jakab József vagyok Testnevelő-edző. Jelenleg edzőként dolgozok.

Valójában nagyon sok sportot szeretek de versenyszerűen a főiskola alatt a testépítéssel kezdtem foglalkozni és magyar bajnokságon 3.helyezést sikerült elérnem.

Mivel az egészség megőrzése volt a cél így próbáltam olyan mozgásformát választani amit hosszútávon tudok űzni!

Így esett a választás a futásra amit szintén Triatlon Klub-os barátom

Kun Mátyás szépen felépített nekem !

Amire büszke vagyok eredményeim: Ultra Balaton 4fős csapatban 2.hely valamint egy 3.hely

Ultra Tisza Tó 3fős csapatban 1.helyezés valamint egy 2.hely

Járdán Zsolt

 

Az elmúlt években főleg a hosszú távú versenyeket kedvelő tagjainkra lehettünk igazán a legbüszkébbek. Járdán Zsolt 2015-ben már 21-szeres Ironman. Zsolt a férfias sportok, az extrém kihívások kedvelője. A triatlon mellett aktívan judozik. 8 éve az általa irányított rendezői csapat hozta létre Magyarországon a sherpa versenyeket, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. 4. éve eredményesen szereplő négyest vezet a Dolomitokba az extrém Dolomitten Man nemzetközi erőpróbára. 

Katona-Mező Ildikó

 

Katona-Mező Ildikó vagyok, testnevelő tanár. Gyerekkorom óta sportolok.
Fiatalabb koromban főleg szertornáztam. Gyermekeim révén kerültem
kapcsolatba a triatlonnal. Őket szeretném ösztönözni a versenyzésben.
Már váltóban több versenyen közösen indultam velük. 2022-ben triatlon
sprint távon korosztályos magyar bajnok lettem. Az év végi triatlon
ranglistán 2., duatlon ranglistán 3. helyett szereztem.

Katona Zsolt

 

Katona Zsolt vagyok, matematika-informatika tanár. 2018-ban kezdtem el a
triatlon sportággal foglalkozni, követve nagyobb lányomat.
2021-es évben a korcsoportomban megnyertem a Duatlon ranglistát.
2022-ben a 3. helyen végeztem.
2022-ben 50 évesen teljesítettem életem első Ironman távját, 11:37:42-es
idővel. Erősségem a futás, a futóversenyeken a korosztályomban általában
dobogón végzek.
2022-ben fedett pályán 3000m-en országos bajnok lettem.
A családom minden tagja korosztályos magyar bajnok, együtt készülünk a
triatlon versenyekre.

Kormos Katalin Kitti

 

Kormos Katalin Kitti vagyok. Egerben születtem, itt dolgozom, itt élek, és itt is edzek. Tanítok, Aerobicot oktatok, és ha időm engedi, zenekarommal, a Jajával készítünk megzenésített verseket. A sport gyermekkoromtól az életem része volt (sí, lovaglás, kézilabda), azonban a főiskolai évek alatt eléggé eltávolodtunk egymástól. 25 évesen ért a felismerés, hogy a testem nem az és nem úgy mozdul, ahogy én szeretném, így elmentem futni a születésnapomon. 200 métert. Ez annyira meghatározó élmény volt, hogy azóta futok. A távok és a futó ismerősök száma egyre növekedett, így életem meghatározó részévé vált a futás. Az első években szinte csak aszfalton futottam, 2020-ban azonban elkezdtem egyre több időt tölteni terepen, kutyám társaságában, így már együtt gyűjtjük a kilométereket. Szeretem a gyors, rövid pályás versenyeket is, de igazán a maraton feletti távokon érzem jól magam.

Nincsenek hatalmas időbeli terveim, viszont szeretek versenyezni, rettentően motiváló tud lenni egy-egy közeledő versenytárs.

2021-ben azonban nem verseny a legnagyobb célom, hanem a Kéktúra teljesítése futva, kutyámmal, közben is adományt gyűjtve támogatni két alapítványt, a Bátor Tábort és a Nyíregyházi Állatbarát Alapítványt. 

Kovács László

 

Magamról dióhéjban:

A nyolcvanas évek végén kezdtem el sportolni. Legalábbis akkor még ebben a hitben voltam (ma már tudom, hogy inkább csak rendszeres mocorgásnak számít az akkori edzegetés). Beszereztem az első hegyi-bringámat és onnan kezdve csak alkalmanként szálltam le róla. Ebben a sportágban a válogatottságig vittem, 1992-ben tagja voltam az első Európa.bajnokságon induló hivatalos magyar csapatnak. Igaz az idekerülés inkább az akkori felhozatalnak volt köszönhető, de a versenyen a tisztes középmezőnyben értem célba.

A bringázásnak köszönhető, hogy belekóstoltam a triatlon versenyzésbe a szép emlékű ostorosi-tó mellett rendezett versenyeken. Nagyon megragadott ez a közeg, ennek volt köszönhető, hogy felvételt kértem az Egri Triatlon Klub sorába.

A kerékpározás lecsendesedésével futóversenyeknek is nekivágtam, majd kalandos körülmények után elindultam 2004-ben életem első IRONMAN távú versenyén. Az első próbálkozást 6 további követte. Azt hiszem joggal vagyok büszke arra, hogy a 7 teljesítésből 3 alkalommal az abszolút első 10-ben végeztem (még ha „csak” tizedikként is) és bár nem vagyok híve a gruppi-zásnak 4 alkalommal korcsoportos országos bajnokként állhattam dobogóra. A nagyatádi versenyek életre szóló élményt adtak, azt hiszem egyszer még vissza kell térnem oda.

A triatlonnal párhuzamosan az ultrafutás volt a fő csapásirány, főleg terepen. Itt többször sikerült öregbítenem az egriek hírnevét, pl. minden idők első Mátrabérc Trailjének megnyerésével. Az aszfaltot sem hanyagoltam, 2010-ben nekivágtam az Ultra-Balatonnak, ahol II.-ként estem be a célba. De egriként nem hanyagolható talán az sem, hogy számtalan nekirugaszkodás után sikerült elnyernem az Eged-hegyi futóverseny vándorserlegét örökre. Ehhez három egymást követő évben kellett a dobogó csúcsán végeznem. Persze ehhez szerencse is kellett, mert az igazi menők akkor épp nem értek rá. Persze a lista bővíthető lenne még, hiszem sikerült maratoni távon is szenior-bajnoki címet szereznem, de megtörtént ez duatlonban, és több féle triatlon távon, vagy épp az Eged-hegyi sherpa rallyn szerzett helyezés, tapasztalat és véraláfutás is megérne egy kapudöngetést.

Miért sportolok? Sokszor feltettem már ezt a kérdést. Versenyzőként akkor, amikor valami agyatlanság előtt bárgyú vigyorral vártam, hogy elhangozzon a Rajt szó, vagy síp, vagy ágyúlövés esetleg pezsgő-pukkanás. Persze az ember közben viccesen néz ki (mint megkaptam olykor okosabbaktól, akik dehogy csinálnak ilyet), és mégis néha bele kell pusztulni, és fel kell állni, és folytatni kell azt, aminek nekivágtunk. Egy biztos: szegényebb lennék ha nem tettem volna meg mindezt.

De persze a sport nem csak a versenyzésről szól. Kell a belefektetett meló, a megfontoltság, a hideg fej, de a szenvedély, a poén, a társaság, a barátság. Sportpályafutásom egyik legemlékezetesebb momentuma az volt, amikor egy verseny után összeismerkedtem azzal a kis nővel, aki ma már a gyermekeim anyja.

Az új elfoglaltság, a család, lezárta ugyan egy korszak végét, de a mozgás, amíg a lábam visz szerves része marad az életemnek. Folytatás következik a legközelebbi teljesítménytúrán.2020-as évben szeretném teljesíteni az Ironman féltávot és egy 3:30 alatti maratont. Örülök, hogy egy ilyen jó csapat tagja lehetek.

Kovács Gábor

 

Kovács Gábor vagyok, 57 éves. 2015-ben lettem tagja az Egri Triatlon Klub egyesületnek. Amatőr futó pályafutásomat 2014 évben kezdtem a pár száz méter megtételétől a nagyobb távokig. Az első fél-maratont 2014 évben (50 évesen) teljesítettem, majd 2016-ban a maratoni távot is sikerült meghódítanom. Az egyesületben sok sportolót ismertem meg, néhány versenyen én is részt veszek szigorúan csak a részvétel miatt amatőr szinten, valamint szívesen segédkezem a versenyek lebonyolításában.

Kun Mátyás

 

A sporttal való kapcsolatom arra az időre nyúlik vissza, amelyre még nem is feltétlenül emlékszem. Három éves koromban kezdtem birkózni Édesapám irányításával, és ezen sportág meghatározta egész későbbi életem alakulását. Versenyzőként korosztályos magyar válogatott és felnőtt kerettag voltam, ahol a legjobb edzők irányítása alatt tanulhattam. Később az Egri Vasas Sportiskola gyermek csapatának edzéseit irányítottam sikeresen 8 éven keresztül.

Diplomámat az Eszterházy Károly Főiskola számítástechnika-testnevelés szakán szereztem és azóta is folyamatosan képzem magam a sport és a mozgásfejlesztés számos területén.

Habár a futás kicsi koromtól kezdve a sportolói felkészüléseim részét képezte, 2015-ben kezdtem el űzni – kezdetben a birkózás mellett -, illetve mélyedtem el sportszakmai hátterében.

Hogy miért futok?

Egy fantasztikus futóközösség tagja lehetek, akikkel támogatjuk, bátorítjuk, motiváljuk egymást az élet minden területén.

Vallom, hogy sportolás és mozgás nélkül nem lehet igazán teljes életet élni. Szeretek új célokat kitűzni, küzdeni értük, majd célba érni. Szeretem feszegetni a határaimat.

A futás kicsit kikapcsol, feltölt energiával és új élményeket ad.

Bár a munkám miatt évente csak néhány versenyen indulok, ezeken mindig rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodok. Talán a legkedvesebb a 2022. évi Ultra Tisza-tó, amelyet sikerült 3 fős csapatban megnyerni.

Feleségemmel edzőként dolgozunk a saját mozgásstúdiónkban, ahol számos edzésforma mellett futók erőnléti felkészítését végzem, illetve klubunk közösségi futóedzéseit szervezem.

Sportolóként még hosszú évtizedeken keresztül szeretnék futni, edzőként pedig segíteni futókat céljaik elérésében.

Lajszner Attila

 

Lajszi. Így hívja mindenki a sportolók körében. Sportol, versenyt rendez többféle sportágban. Az elmúlt években már a triatlon lett a fő sportága. Pár éve még tájfutóként a szenior hazai élmezőnybe tartozott és sítájfutásban is remek eredményeket ért el. Triatlonban nem idegen tőle a sprint-, de az ironman teljesítése sem. Eredményeit nehezen lehetne már felsorolni – csak a dobogós helyekre koncentrálva is.

Az ironman távot háromszor teljesítette (év, időeredmény):

1995: 10:24; 1996: 10:11, 2018: 11:43.

Lajszner Fanni

 

Lajszner Fanni vagyok, 24 éves hobbi sportoló.
A mozgás mindig része volt az életemnek, így rengeteg sportot kiprobáltam, (pl.: atlétika, kosarlabda, röplabda, lovaglás) de a futás fogott meg leginkább.
Apukám, Lajszner Lajos kezdett el triatlonozni, ezáltal én is kedvet kaptam ehhez a sporthoz.
Legjobb eredményem tereptriatlonba lett, korosztályos bajnoki címet sikerült elérnem 2016-ban.
Manapság az úszás és a kerekpározás, már ritkábban kerül terítékre, viszont a futás most is szerves része a mindennapjaimnak.

Lajszner Lajos

 

Egy igazi állóképességi sportokat szerető és azokat eredményesen teljesítő tagunk lett 2011-ben Lajos. Rövid idő alatt jutott el az Ironmanig, az ultrafutásig. Előbbiből már két sikeres teljesítésen van túl. Eredményes futása volt már 3. éve a Balaton Szupermaratonon is. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a rövidebb távú triatlon versenyeken is szívesen indul, s végez korosztálya mezőnyének az elején. Igazi csapatember

Lénárt Márton

 

Gyerekkorom óta sportolok, ez teszi ki életem nagy részét. Fotóriporterként dolgozom, azon belül is a sport, amivel a legtöbbet foglalkozok. Feleségem testvére jóvolából találkoztam a triatlonnal és egyből a magaménak éreztem ezt a sportot. A futás és kerékpározás több mint 25 éve mindennapjaim fontos tényezője, míg az úszás a gyengeségem. Ezt azonban rengeteg gyakorlással nagyon sokat fejlesztettem az évek alatt. Temérdek rövid, közép és hosszú távú triatlonversenyen indultam már, többszörös nagyatádi (Ironman) teljesítőnek számítok. Nem vagyok eredményközpontú, csak a sikeres teljesítés jelenti számomra a célt. Amíg tudok, egész biztosan aktívan számíthat rám a triatlon sport.

Lévai Péter

 

Úgy kezdtem el rendszeresen futni, hogy hallottam a rádióban egy Hortobágyi futó versenyről. Mivel nagyon szeretem a Hortobágyot,
így gondoltam elindulok a következő évi versenyen.
Sikerült is felkészülni és a következő évben teljesíteni az akkor 16km-es távot.
Azóta már van több kedvenc versenyem, mint például a Piros 85, ami 87km és 3205m szintemelkedéssel,
a Salomon Ultra Trail Hungary 112km, 4200m szintemelkedéssel, 
ezeken a versenyeken már 3-szor indultam és értem célba.
Vannak még terepfutó sorozat versenyek is a Börzsönytől a Mátráig ahol minden évben futok.
Az ország majd minden részében futottam már valamilyen futó versenyen, és rengeteg hegyvidéken is megfordultam már futva.
Az erdőben való futás teljesen kikapcsol, és kisimít, 
ajánlom mindenkinek hogy próbálja ki akár rövid távon is!
Távolabbi célok esetleg az Ultra Balaton 221km teljesítése után megcélozni a Spartathlon 246km távját,
vagy talán egy UTMB távot leküzdeni a Mont Balnc hegységben, ez majd a jövőtől függ, és a kvalifikációtól, sorsolástól, nem egyszerű bekerülni!
Aki kicsit is szeretne az egészségéért tenni valamit, mozogjon, fusson, nem kell egyből egy maratonnal kezdeni, én sem azzal kezdtem,
és már Ultra versenyeken futok.

Ludányi László

 

Én a felhők közül pártoltam át, futásra, bringázásra, úszásra, triatlonozásra. 2008-ban kezdődött egy maratonnal . Ez a verseny a Bükki Hegyi Maraton volt. Itt fogott meg a terep versenyek szépsége. Innentől eljártunk, a családdal futóversenyekre, kisebb nagyobb sikerrel. Az Egri Triatlon Klubbal 2012-ben találkoztam, a Bükki Terepshow versenyükön indultam,és itt ismerkedtem meg a terep triatlonnal. Itt meglepetésemre elértem egy kcs. 3. helyet. Innentől lettem igazán sport megszállott – évente 20 – 25 versenyen indulok. Sokan kérdezik, miért pártoltam át a repülésről, futásra, hisz a kettő nagyon messze áll egymástól? Utóbbit lehet a családdal együtt csinálni és ez mindennél többet ér. 

Magdus István

 

A motorkerékpár enduro-sport világából csöppentem bele a futás és a triatlon világába. A Magyar Enduro O.B. 1. helyét sikerült megszereznem 2019-ben II. osztályban. Nagyon sok párhuzam vonható az enduro és a triatlon világa között. Mindkettőhöz végtelen kitartás, fizikai- és szellemi akaraterő és állóképesség szükségeltetik. Hobbi futóként már évek óta ismerkedek a futás rejtelmeivel terepen és aszfalton egyaránt. Többször futottam már maratoni távot, egyik emlékezetes verseny a Valencia Maraton volt 2019 Decemberében. A tarsolyban van már több Spartan verseny és több Téli Mátra XL teljesítés is. A kerékpározással 2019-ben kezdtem el megismerkedni. Amennyiben sikerül az úszással is komolyabban megbarátkoznom, úgy 2020-ban tervezem az első középtávú triatlon versenyem teljesítését.

Marczis Dávid

Sziasztok, Marczis Dávid vagyok, Egerben élek.

Kapcsolatom a sporttal 8 éves koromban kezdődött, mikor szó szerint, „bedobtak a mélyvízbe”, hogy tanuljak meg úszni. Ez annyira jól sikerült, hogy ezt követő 10 évben ki sem jöttem belőle.

Ekkor kezdtem el kacérkodni a futással is, amit a kezdeti sikerek után folytattam is. Egy darabig mindkét sportágat űztem, de egy idő után a futócipőé maradt a főszerep.

Teltek, az évek egyre növeltem a távokat, félmaraton, maraton, 1-2 ultra.

Majd „továbbtanultam” és megismerkedtem a triatlonnal. Itt is a fokozatosság elvét (hehe) követve egy fél év után már az első középtávú versenyemen találtam magam 

Többször készültem a triatlonosok nagy napjára, a nagyatádi ExtremeMan versenyre de sajnos 2 alkalommal is közbe szóltak a körülmények így nem tudtam elindulni.

A várva várt nagy nap 2018ban jött amikor a hosszas felkészülést sikerült megünnepelni 3,8km úszással, 180km kerékpározással valamint 42,2km futással, hogy a nap végén a nyakamba akasszák az érmet és hogy bebizonyítsam magamnak, hogy  igenis meg tudom csinálni.

A 2018as év amellett, hogy teljesítettem az első Iron távomat azért is fontos volt, mert az idény elején sikerült a maratoni távon a legjobbamat megjavítani és így a bűvös 3 óra alá megérkezni, egészen pontosan 2:54 alatt.

Idén, 2020ban immáron az Egri Triatlon Klub színeiben, szintén ott leszek a gyékényesi tó partján, hogy újra neki vágjak. A felkészülést igyekszem tudatosan felépíteni, sajnos a körülmények miatt idén elég kevés versenyre korlátozódik a szezon, de bízunk a legjobbakban.

    Nagy Adrián

     

    A sporttal egészen fiatalon, még óvodában sikerült megismerkednem az úszás révén, onnantól kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal életem részét képezte. Foglalkoztam egy rövid ideig atlétikával, majd a harcművészetek, küzdősportok világában mélyedtem el, utána következett a szertorna. Az egyetem után kicsit ellustultam, a munka, családalapítás, társadalmi felelősségvállalás kötötte le minden időmet, majd pár év után – mikor már nem éreztem jól magam a testemben – kezdtem el járni egy mindent átmozgató, tartásjavító, egészségmegőrző funkcionális erőnléti edzésre. Közben rátaláltam a biciklizésre, majd Kun Matyi barátomnak köszönhetően a futásra, és az Egri Futó és Triatlon Klubbra.

    A klub életében 2023 tavasza óta veszek részt, eddig nem sok (futó)versenyen tudtam képviselni az egyesületet, de rövidtávú céljaim között van a duatlon, triatlon versenyeken való részvétel is a futás mellett, hiszen apaként fontos feladatomnak tartom, hogy a gyermekeim számára jó példával járjak elől, és általam a későbbiekben ők is megszerettessék a sportot.

      Maszárovics Zozó

      Körülbelül 1,5 éve triatlonozom, csupán hobbi szinten. Azért csinálom amiért sokan közülünk: az érzésért egy 100 km-es biciklizés, vagy egy félmaraton után. Versenyen még nem voltam, jelenleg tanulok és nincsen kapacitásom tudatosan felkészülni, de majd a nem túl távoli jövőben szeretnék eljutni egyre. Úszótársaim révén hallottam az ETK-ról, ezúton is köszönöm Olivér türelmét és Máté inspirációját.

        Ózsvári Olivér

         

        Bemutatkozás képpen az első hosszú távú triatlon teljesítésem utáni gondolataim:

        Az első hosszútávú triatlon versenyt 1979-ben rendezték meg Hawaii szigetén. Az ottani sportegyesületek, mint a Waikiki Úszó Klub, Közép-Pacifik Futó Klub és az Amerikai Haditengerészet tagjai szerették volna eldönteni, hogy ki a legjobb sportolójuk. Mivel akkoriban még nem volt internet és nem lehetett Facebook eseményként szétkürtölni a meghívókat, így az alábbi feliratú szórólapokkal gyűjtötték össze a vállalkozó szellemű sportbarátokat:

        “Ússz 3,9 km-t! Bringázz 180 km-t! Fuss 42 km-t!

        Légy büszke az életed végéig!”

        Aki ismer régebb óta, az tudhatja, hogy sosem voltam egy rendszeresen sportoló egyén, sőt…

        Pár évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy kell kezdenem magammal valamit a stressz, mozgáshiány és ennek következtében megszaporodó feles kilók leküzdése érdekében. Pontosan emlékszem, hogy az első futásom 3 km volt, úgy, hogy a felénél sípoló tüdővel meg kellett állnom. Aztán lementem másnap is, és azután is, pár hónap múlva félmaraton, később maratoni táv, stb..

        A maratoni táv többszöri lefutása után a triatlonos zsargon szerint “továbbtanultam”. Elkezdtem uszodába járni, bicajozni és mellette a futást is folytattam. Mindeközben az ember elkezd megismerkedni a helyes táplálkozással (ugye egészségtelen étel nem létezik, csak helytelen életforma), frissítés tervezéssel és ami a legfontosabb, megismeri a saját testének határait, fizikuma, mentális ereje határait.

        Az IRONMAN-né válás nem a verseny alatt eltöltött órák műve. Ez egy hosszú út, ami teli van kihívásokkal, örömmel, kínnal, izzadságcseppekkel, néha könnyekkel. Az edzések és a versenyek alatt gyűjtött tapasztalatok a valós életben is hatalmas lelki erőt adnak a mindennapi akadályok leküzdésében.

        Ahhoz, hogy teljesíteni tudd ezt a távot hónapokon keresztül, munka előtt vagy után, jókedvűen vagy fáradtan, hidegben, napsütésben is le “kell” menni edzeni. Végül is mindenki maga dönti el, hogy a telefonja vagy tvje előtt ül szabadidejében, vagy kocsmába jár, vagy tesz valamit annak érdekében, hogy a szervezete ne induljon el lefelé a lejtőn, megelőzve ezzel sok sok betegség kialakulását. Nagyon leegyszerűsítve a teljesítés fejben dől el. A kitartásból, akaraterőből az élet egyéb területein is sokat lehet kamatoztatni a sport révén.

        És hogy hogyan néz ki egy ilyen verseny? A rajt előtt érdemes 1-2 nappal megérkezni a helyszínre, hogy az ember tudjon aklimatizálódni, ha még nem járt a helyszínen, akkor azt bejárva kis helyismeretet szerezzen. A nevezés már hónapokkal a rajt előt betelik, így már csak a rajtcsomag átvételét kell elintézni. A szállásunk a gyékénesi tó partján volt, festői környezetben. Így, hogy sikerült a vízparton megszállnunk, tudtam úszni a kristálytiszta tóban, felmérve ezzel az első szám viszonyait, tájékozódási pontjait.

        A verseny szombat reggel 7:30-kor rajtolt el, gyenge esőben, a szokásos ráhangoló zenék és egy ágyúdörrenést követően. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy kimaradjak mindenféle csetepatéból. 2 kört kellett úszni, körönként 1,9 km-t. Az első körben saját zsíron, kímélő módban úsztam, a fordító bólyáknál kellett kicsit odafigyelni a tumultus elkerülésére. A 2. körben próbáltam egy-két előttem úszó farvizére rácsatlakozni kisebb-nagyobb sikerrel, ezt még tanulni kell. Az úszás befejeztével, a partrafutás közben hatalmas buzdítás a prton álló
        kisérőktől, mondhatjuk libabőrös lettem, de nem az esőtől.

        A kérékpáros útvonal Somogy megye dimbes-dombos tájain vezetett végig egy 75 km-es és 3×35 km-es szakaszokkal, összesen 180 km. Az első szakasz az Ágneslaki Arborétum csodás erdején vezetett keresztül, folyamatos emelkedővel. A védett völgyben a fák napjainkra párját ritkítóan nagyra fejlődtek, Mátrai gyerekként is csodás látvány és erdő illat volt.
        Mire beértünk Nagyatádra, a nap is kisütött és megjött a 30 fok feletti hőmérséklet is. A 130. km környékén a segesdi frissítő állomásnál sikerült egy kiguruló kulacson hatalmasat zakóznom. A jobboldali combom és a könyököm sérült. Öröm az ürömben, hogy a frissítő állomáson el tudtak látni és volt kötszer. Egy 10 perces kényszerszünet után folytatni tudtam a versenyt, még volt hátra a bicajból kb. 50 km. Ezen a távon próbáltam pozitív gondolatokkal helyrehozni magamat.

        A futás megkezdése előtt az öltözősátorban nem más, mint Kovács Koko István lelkesített. Valahogy mindig összehozott a sors Kokóval, a felkészülési versenyeken is és Nagyatádon is. A futó táv 8 körből állt Nagyatád forró, aszfaltozott utcáin, összesen 42,2 km. Az első 20 km viszonylag problémamentesen telt, körönként pár biztató szó, isogél és jégutánpótlás. És akkor valahol az 5. körben jött a fal, amit a hátralévő km-en nem sikerült lebontani. A segítőimmel sem ment már a komunikáció, hiába kínáltak mindenféle varázsszerekkel (paradicsom, sör, kóla, gélek, stb.) a gyomrom úgy gondolta, hogy innentől semmit se ki, se be, és egy nagy görcsölő gumóvá húzta össze magát. Innentől nemhogy őszinte, hanem egyáltalán nem volt mosoly az arcomon. Pár belesétálással, toi-toi próbával végül is sikerült ráfordulni a  befutó kapu előtti sávba. És ezen az utolsó száz valahány méteren elmúlt minden hasfájás, a sós izzadsággal átitatott sebek sem fájtak már. A lelátón a tömegben hallottam Ildikó, Gréta és Laci kiáltásait, és felemelt kézzel átszakítottam a célszalagot! És ez az az érzés, ami a felkészülés alatt ott fortyog az ember fejében, amiért minden izzadságcsepp megérte. Hatalmas eufória.

        A rendezők minden célbaérővel kezet fogtak és átadták az érmet és a finisher pólót és egy két jó szóval támogatták meg az ember lelkét.

        És a célterület hűvös füvében feküdve büszkeséggel töltött el, hogy képes voltam rá, és nem adtam fel sem a felkészülést, sem a táv teljesítését.

        A fentebb idézett meghívó üzenete a mai napig teljes értékű. A felkészülés és teljesítés alatt gyűjtött erő és tapasztalat magabiztosságot ad az életre, ami a családunk és a körülöttünk élőkre átadódik, akarva-akaratlanul ők is részesülnek belőle.

        “Az út maga a cél!”

        Úgy hiszem, hogy triatlonnak ez a tömör üzenete.

        Pap Csilla

         

        Már lassan több mint 5 éve egyik robosztus tagjaként képviselem az Egri Triatlon Klub színeit. Amikor az egyesülethez igazoltam, akkor
        még csak a triatlon versenyszakágában tevékenykedtem. Majd ahogy teltek múltak az évek, egyre jobban érdekeltté vált számomra a futás és méghozzá azon belül is a terep- és hegyifutás. Ki szerettem volna próbálni ebben is jómagam, majd egyre nagyobb és nagyobb kihívások elé állítottam magam. Ez természetesen a táv és a szintkülönbségek milyenségét jelentette. Eljutottam egészen a maratoni távokig, melyeket tarkította az olykor akár több mint 2000-5000 méteresszintkülönbség, hogy még jobbanélvezhetővé tegyék a futást. Részt vettem több európa és világbajnokságon is, szintén terep -és hegyifutásban.

        De az elmúlt évek során nem csak terepen képviselhettem hazámat, pályaversenyeken is szintén kipróbáhattam önmagam.
        A versenyszámaim között szerepeltek a közép- és hosszútávfutás profiljai azaz 1500 métertől kezdődően 10 kilométerig.

        Azonban, sajnálatos módon, elsősorban időhiányra hivatkozva kénytelen voltam leszűkíteni és csak egy féle specifikációra fókuszálni,
        a sportok sokasága közül. Így ma már versenyszerűen csak az országúti és pályaversenyekkel foglalkozom.
        Mellette természetesen megmarad a triatlon,  a terep-és hegyifutás is.

        Úgy gondolom, még nem értem el a csúcsot ezekben a versenyszámokban, így majd idővel mikor már úgy érzem véges a sebességem,
        át fogok térni újra a hosszabb távok felé és a triatlon irányába.

        Pelbárt Zoltán

         

        A sport nálam életformává vált a hosszú évek alatt. Mentem, mozogtam, pattogtattam a labdát, dobtam távolba, kerestem az irányt az erdőben, töröltem az úszószemüvegemet, vizslattam a sebességmérőt a bicómon, toltam a montit lánczúzó sárban, sok évig részvevője voltam  a hazai duatlon és triatlon versenyeknek, képviseltem az age group  kategóriámban kis hazámat. Jó ideje pedig az egri, Eger környéki tereptriatlon és a hozzá kapcsolódó terepfutás egyik szervezője vagyok. Az utóbbi kb. húsz évben inkább már a tereptriatlon és a terepfutás maradt meg aktív sportként az életemben.

        A 2000. év után 2001-ben is Magyar Bajnok lettem tereptriatlonban a szeniorok között, de a második legjobb magyarként szerepeltem a győri triatlon Európa Bajnokságon a szenior 1. kategóriában 2002-ben. 4 sportbarátommal csapatban negyedik helyen végeztünk a Bécs – Pozsony – Budapest ultrafutó versenyen 2007-ben. A 2009-s budapesti triatlon világbajnokságon pedig már a legjobb magyar eredményt értem el a szenior 3. kategóriában. A Less Nándor emlékverseny 26 km-s futótávján  hosszú évekig én tartottam a  legjobb időt a szenior kategóriában. Pár éve 5-össel kezdődik a legjobb időm a Kékes Csúcsfutáson.

        1. év őszétől a klub választott elnöke, a csapat mozgató rugója, a tereptriatlon rendezvényeink főrendezője vagyok. Vezetésem alatt már 5 alkalommal rendezhettük meg a tereptriatlon sport legmagasabb szintű hazai bajnokságát. 2018 óta pedig egy országos hegyifutó bajnokság egyik fordulóját is meg tudjuk rendezni sporttársaimmal. Szerencsés sportvezetőnek érzem magam, mert olyan rendező, segítő sporttársaim, barátaim vannak, akikre évek óta rendszeresen számíthatok.

        Sipos Péter

         

        A 90-es évek végén az orvos triatlon EB-ken és VB-ken, a magyar hosszú távú bajnokságokon Dr. Nagy István és Dr. Sipos Péter értek el dobogós eredményeket. Dr. Sipos Péter 20 éven keresztül volt a klub elnöke. Ő indította útjára Egerben a triatlont hivatalos formában, neki köszönhető a tereptriatlon versenyforma beindítása, így nagyban hozzájárult országos megismeréséhez. 4x-es Ironman. 

          Stauderer János

           

          János a sport szeretetén kívül baráti, sporttársi kapcsolat segítségével 2013 végén került az Egri Triatlon Klubba. A triatlonnal egyelőre még csak barátkozik, bár 2012-ben hármas váltóban úszóként szerepelt már Ironman versenyen. Elsősorban a hosszabb távok vonzzák, többszörös félmaratonista, maratonista és Balaton-átúszó. A távlatokban ultratávú terepfutást és Ironman teljesítést tűzte ki célul. Lelkes amatőrként célja a részvétel és a teljesítés, a személyes példamutatás. 

            Szabó Tamás

             

            Először is köszönöm a lehetőséget, hogy beléphettem hozzátok a klubba. Kicsit megkésve, de nem elfelejtve pár gondolatot magamról. Ahogy megnéztem a tagok beszámolóit viszonylag kevés alföldi születésű van köztetek, de eggyel biztos gyarapodott a csapat velem, és remélem nem csak rövid időre, de ez majd hamarosan kiderül. Gyerekkorom óta műszaki dolgok vonzanak, így a pályámat a békéscsabai szakközépiskolában („vízműben”) kezdtem, majd jutottam el pár képzés után Egerbe, ahol már munkavállalóként is aktív tagja vagyok immár 17 éve a vízműves csapatnak. A föld és a víz, így nem áll túlzottan messze tőlem, remélem a sportban is sikerül ezt a két elemet jó összhangban és egyensúlyba helyezni. Versenyzőként nem igazán voltam aktív, de rendszeresen sportoltam (foci, thaibox), az elmúlt években inkább a konditerem nyújtott kikapcsolódást számomra. A COVID adott egy olyan helyzetet, lendületet, hogy kimozdított egy kicsit ebből a komfortzónából, amit mai napig nem bántam meg, és elkezdtem egyre többet montizni a Bükkben, majd jött hozzá a terepfutás, aztán valahogy megvettem első országútimat is.
            A múlt évben jutottam el arra a gondolatra, hogy 2024-ben 40 évesen jó lenne, valami összetettebb dologba belevágni, aki ismer, az tudja, hogy az egyszerű, könnyű dolgok nem igazán vonzanak. Így úszóedzó segítségével elkezdtem úszni, amit azóta sem hagytam abba, köszönöm is neki, hogy átsegített a kezdeti nehézségeken. 2024. év elején pedig nem kellett messze menni tanácsokért, csak a szomszédba Zolihoz, természetesen az eddigi építkezésem nélküle biztos nem itt tartana, vagy talán nem is jött volna létre eldöntöttem, hogy kipróbálom magam a triatlonban.  Remélem tudok majd én is néha egy-két jó eredménnyel hozzátenni a csapat érdemeihez, persze, ahogy a csoportban lévő kiváló sportolókat nézem nem én leszek az, aki minden héten megfog osztani egy-egy kiváló helyezést.

              Szalmási Gábor

               

              Szalmási Gábor vagyok. Kapcsolatom a sporttal és a futással már általános iskolában elkezdődött. Csapatban 4*1000 méter váltófutáson már ekkor országos 7. helyezést értünk el.

              Hosszabb „pihenés” következett és a kilométerek helyett a kilogrammok gyűjtése. 2016-ban döntöttem el, hogy életmódot változtatok és visszatérek a futás világába. Önmagamat tréningelve kezdetben városi rendezésű amatőr utcai versenyeken indultam és nyertem sorra az érmeket. Szerettem volna fejlődni és komolyabb versenyeken is elindulni, ezért kutattam olyan edzési lehetőségek után, amelyek a már meglévő gyorsaságomat még magasabb szintekre tudják emelni és kamatoztatni. Ekkor találkoztam össze Kun Mátyással és kezdtem el látogatni intervallum edzéseit, amelyek nem csak a profi edzésmunka, hanem a profi társaság is jellemzett.

              Néhány hónap elteltével azon vettem észre magam, hogy a hőn áhított akadályfutó versenyeken rangos helyezéseket értem el (Brutál futás kategória 1. hely). Telt múlt az idő és Matyi, Fecó, Joci társaságában megalakítottuk az Ultragáz csapatot majd elindultunk először 2021. júliusában az UTT-n majd később 2021. októberében az UB 4-es váltó futószámában és az előkelő 2. helyezést zsebeltük be mind a két versenyen. A nagyszerű eredményen felbuzdulva, 2022-ben ismét megmérettettük magunkat az előbb említett versenyeken, ahol egy UTT 1. és egy UB. 3. helyezést értünk el váltótársaimmal. További céljaim között szerepel a hasonló szép eredmények begyűjtése csapatban és egyéniben egyaránt.

                Szepesi Zoltán

                 

                A fáradhatatlan, mosolygós óriás elfáradt

                Sohasem foglalkozott az életkorával, az elérhető energiájával, a nehézségekkel. Neki mindig volt ereje pedig nagyon sok felé elszórta, néha forgácsolta. Fiatalabb korában házakat épített – sokszor egyedül birkózva a fizikai kihívásokkal, egyengette a család életét, nevelték fiukat és lányukat, segített a szülein.

                A gyerekek cseperedésével közelebb került a vizes világhoz. Eredményesen búvárkodott, vízi alpin munkákat vállalt, belekóstolt a tájfutásba majd kicsit később a triatlonba. Utóbbit nagyon szerette, mert gyerekeinek is tetszett és talált egy olyan közösséget az Egri Triatlon Klubban, ahol szinte mindenki a barátja volt. A mosolygós óriás mindenkivel megtalálta a közös hangot. Ha kellett versenyzett, ha kellett mozgósított, ha szükség volt rá akkor cipelte a technikát a versenyek rendezésnél, vitte a futókat a Bükk bármely pontjára akár hajnal 4-kor is. Mindig lehetett rá számítani. Nem volt nála megoldhatatlan kérés, hiszen akár két buszos fuvar között is beállt dolgozni a versenyeken. Az energiája, a hozzáállása példaértékű volt az utolsó előtti pillanatokig.

                A végtelennek tűnő munkanapok, a sokszor két műszaknyi munka, a tartós stressz 2020 elején megtörte az óriás lendületét, amit csak nehezen akart tudomásul venni. Bízott magában, az erejében, az orvostudományban. Azonban a gondoskodó családi háttér végtelen segítsége ellenére a bizalom kevésnek bizonyult. A NAGY ember szervezete feladta a küzdelmet a gyilkos kórral szemben vívott harcban, az óriás örökre elfáradt.

                Nyugodj békében Szepi!

                  Tymcyna Péter

                  Tymcyna Péter vagyok, a barátaim Timsinek szólítanak.  25 év kézilabdázás után (Győr, Komárom) amit munkahely váltás miatt abbahagytam (2007 ben költözünk Egerbe) úgy éreztem továbbra is kell valamilyen sport az életemben. Kisebb kihagyás után így elkezdtem fallabdázni amit kb 5 évig csináltam kisebb nagyobb sikerekkel. De mivel a kézilabda ás a squash nagyon elhasználta a testemet, így jött a kérdés mi legyen a következő sport? 2016 ban kezdtem futni, mint alternatív mozgás rövidebb távokon. Az évek alatt felküzdöttem magamat a rendszeres futók közé, éves szinten kb 2000 km futok és részt veszek amatőr félmaraton esetenkén maratoni versenyeken is . A futás mellett később bekapcsolódott az életembe az országúti kerékpározás is. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyha futok és kerózom is, mi lenne ha megpróbálnám a triatlont.Bár az úszás elég távol áll tőlem 2022 nyarán eldöntöttem megtanulok úszni. 2022 decemberében csatlakoztam a klubhoz.

                  2023 ra a céljaim hogy sprint és rövidtávon elinduljak egypár versenyen azért hogy ráérezzek a triatlon szépségeire.

                   

                    Varga Győző

                     

                    Gyerekkorom óta sportolok rendszeresen, a sportszeretetet Édesapámtól örököltem. 15 éves katonai szolgálatom alatt több katonai jellegű sportágat is volt lehetőségem kipróbálni. Hegymászás, katonai közelharc, búvárkodás, ejtőernyőzés, síelés. 
                    Több mint 20 évig cselgáncsoztam (JUDO) versenyszerűen,  10 évig rendszeresen ejtőernyőztem, jelenleg 200 egyéni ugrással  és 2 tandem ugrással rendelkezem. Szeretem a téli sportokat, kb 20 éve snowboardozok.  
                    2001 óta futok rendszeresen, több mint 10 utcai maratont teljesítettem itthon és külföldön. Kipróbáltam magam több hazai ultra futó versenyen is.
                    5 x teljesítettem párban a Balaton Szupermaratont, illetve 1 x hármasban, 1 x párban az Ultrabalatont. 
                    2013-2021 között az Egri Honvéd SE Atlétikai Szakosztályát vezettem. 
                    A triatlonnal 2016-ban ismerkedtem meg, amikor a Budapesten felfigyeltem egy versenyre a Kopaszi Gátnál. Amikor néztem a versenyzőket, elkapott az az érzés, hogy ezt ki kell próbálnom. 
                    Ezután 2017-ben indultam el Keszthelyen az első középtávú versenyemen.
                    Ezt követően több rövid és középtávú versenyt teljesítettem a Balatonnál, a Tiszánál, Deseda Tónál. 
                    2020, 2021-ben sikerült teljesítenem a Nagyatádi hosszútávú triatlon versenyt.
                    A triatlon sportban nagyon tetszik az összetettsége, a folyamatos küzdelme a testnek és léleknek. 
                    Remélem, hogy még hosszú évekig tudom folytatni ezt a sportágat. 

                     

                      Veres Imre

                       

                      Imre neve fogalom a tájfutásban, elismert rendezője a bükki futó- és túraversenyeknek, kihagyhatatlan rendezője a tereptriatlon rendezvényünknek. Egyike volt az egyesület alapító tagjainak. 2012 óta a klub egyik legaktívabb elnökségi tagja Több évtizedes versenyzői és rendezői tapasztalatával a háta mögött sok-sok rendezvénynél megtaláljuk. Szakmai ismerete példaértékű.