Tagjaink

Dósa Ildikó

Dósa Ildikó

Farkas Máté

Farkas Máté

Fodor-Fejes Adrián

Fodor-Fejes Adrián

Garbacz Gábor

Garbacz Gábor

Hoór Anikó

Hoór Anikó

Járdán Zsolt

Járdán Zsolt

Katona-Mező Ildikó

Katona-Mező Ildikó

Katona Zsolt

Katona Zsolt

Kovács László

Kovács László

Kovács Gábor

Kovács Gábor

Lajszner Attila

Lajszner Attila

Lajszner Fanni

Lajszner Fanni

Lajszner Lajos

Lajszner Lajos

Lévai Péter

Lévai Péter

Ludányi László

Ludányi László

Magdus István

Magdus István

Marczis Dávid

Marczis Dávid

Ózsvári Olivér

Ózsvári Olivér

Pap Csilla

Pap Csilla

Pelbárt Zoltán

Pelbárt Zoltán

Sipos Péter

Sipos Péter

Stauderer János

Stauderer János

Szendi Zsófia

Szendi Zsófia

Szendi Olivér

Szendi Olivér

Szepesi Zoltán

Szepesi Zoltán

Veres Imre

Veres Imre

Dósa Ildikó

Dósa Ildikó vagyok, Cserépfaluból származom, erdőmérnökként végeztem és dolgozom. Mindig is
szerettem sportolni, de 2014-ig kellett várni, amíg rátaláltam a futásra, amely rövid időn belül a
szenvedélyemmé vált. 2014 szeptemberében az első futóversenyem egy félmaraton volt, ahol 2.
helyezést értem el és innentől kezdve nem volt megállás. Hamarosan – talán ez erdészként és a
csodálaton Bükk hegység közelsége miatt nem is meglepő – inkább a terepfutást kezdtem el
preferálni. Az Eger környéki megmérettetéseken lassan összeismerkedtem a környékbeli
futótársadalommal és 2017 elején beléptem az Egri Triatlon Klubba. Az élet úgy hozta, hogy fél évvel
ezelőtt munka miatt Budapestre költöztem. Az edzéseket itt is folytatom úszással és biciklivel is
kiegészítve, hiszen nagy vágyam, hogy egyszer triatlon versenyeken indulhassak.

Amikor tehetem, természetesen visszatérek Eger környékére futni. Kedvenc versenyeim a Tárkányi
Hegyifutó versenysorozat, a Less Nándor Terepfutás, a Bükki Kilátások, az Eged-hegyi futóverseny,
amelyeken olykor-olykor sikerült felállni a dobogó egyik fokára is. A leghosszabb táv, amit
teljesítettem, a maraton volt, első ilyen versenyemen Debrecenben korosztályos első helyezést
értem el. A jövőbeli terveim közt szerepel, hogy ultramaratonon vegyek részt.

Farkas Máté

Farkas Máténak hívnak, feleségemmel és kisfiammal jelenleg Sirokban élek. Eger városhoz gyerek korom óta kötődök, hiszen itt születtem,
 általános iskolai éveim során több atlétika versenyen is részt vettem itt, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium reál
tagozatára jártam, itt ismertem meg életem szerelmét, itt dolgozom az Emersonnál fejlesztőmérnökként, s terveink szerint még tavasszal ideköltözünk a családommal.

A sport többé-kevésbé mindig jelen volt az életemben valamilyen formában. Legyen szó családi túrákról a környező hegyekben,
via-ferrataról az Alpokban, atletizálásról még általános iskolában, focizásról a serdülő és ifi-csapatban, flatland BMX-ezésről
a telepen, konditermes edzésekről gimiben, Tesóval közös MTB-s tekerésekről az elmúlt pár évben, hosszú országúti
kerékpározásokról (sokszor a Sirok-Eger közötti munkábajárás gyanánt), egyszerre eltört jobb-bal könyököm utáni úszásokról,
környező erdőkben és a falumban történő futásokról.

Szülőfalunk révén régóta ismerem Ózsvári Olivér csapattársunkat. Az általa elért eredmények  lenyűgöztek és teljesítményeit látva egyre inkább megjött a kedvem, hogy én is elkezdjek egyre aktívabban országúti bicózni, futni és úszni. Ő révén ismerkedtem meg az ETK-val is.

2020-as évre a célom, hogy versenytapasztalatot szerezzek rövidtávú, illetve középtávú triatlon versenyeken, valamint szeretnék teljesíteni egy maratont. Hosszú távú célom, hogy sikeresen teljesítsem az Ironman-t Nagyatádon.

A sport nagyon sok motivációt, örömet és erőt ad számomra, ezért egy dalt is írtam róla. Ehhez a dalhoz készítettünk egy klipet is a zenekarommal, melyet az alábbi linken tudtok megnézni:

Mátrix – Mozdulj meg!

https://www.youtube.com/watch?v=BNJ60-SOrt8

Strava profilom:

https://www.strava.com/athletes/33388128

Instagram profilom:

https://www.instagram.com/matrixmatee/

Fodor-Fejes Adrian

Testnevelőtanárként kötelességemnek tartom, hogy példát mutassak, a modern világunkban, nemcsak a fiataloknak. Természetesen gyerekkorom óta sportolok. Kezdődött a síeléssel, kézilabdával, atlétikával, majd folytatódott a labdarúgással, floorballal, kosárlabdával, duatlonnal, hegyi-és országúti kerékpározással. Legfrissebben, az elmúlt években ismerkedtem meg a terepfutással és a triatlonnal.

Idézőjelben írom, hogy „profi” sportolóként II. osztályú atléta voltam 7 próbában, és I. osztályú női labdarugó nagypályás labdarúgásban. Amatőr sportolóként büszke vagyok az alpesi síelésben elért eredményeimre, pl. Senior Magyar Bajnoki cím óriásműlesiklásban.

A hegyi kerékpározásban elért eredményeim: TOP Maraton sorozat összetett M3 kategória rövid távon 1-3. helyig. Az országúti kerékpározásban is több érmet begyűjtöttem már, a Tour de Tisza-tó versenyen M3 kategóriában 2. és 3. helyezett lettem az elmúlt években. Kedvelem az egyéni indításos időfutamokat is. Kedvencem az Üveghuta Kupa, ami mindössze 5,3 km távú, de 325 m a szintemelkedés. Ezen a megmérettetésen 2. és 2x a legmagasabb fokon állhattam a korosztályomban.

 

A 2018/19-es idényben próbáltam ki a terepfutást Felsőtárkányban. Korcsoportomban, mind három futamot megnyertem az 1 körös versenyben.

Az előttem álló években komolyabban próbára szeretném tenni magam a triatlon sportágban is. Rövidebb távokon már szerepeltem Felsőtárkányban és Ózdon, ahol sikerült győznöm is.

Garbacz Gábor

 

 A mindenki által Gabónak ismert versenyzőnk évtizedek óta sportol. A triatlonnal már a 90-es években is szerencsét próbált. Rendszeresen tájfut, edzősködik, versenyeket rendez. Legjobb eredményeit maratonon és az Eged-hegyi futásokon érte el. Sokoldalúsága és tapasztalata alapján az egyesület tagsága 2012-ben megválasztotta elnökségi tagnak. A tereptriatlon versenyünk egyik kulcsrendezője. ETK alapító tag

Hoór Anikó

 

Anikó 2008-ig főleg a hosszú távú kihívásokat kereste és győzte le azokat. Az orfűi rövidtávú duatlon OB-n absz. 3. lett, majd 8. a cseh ironman-en, 2. helyezett lett a németországi tripla ironman világkupán és 1 hónappal később a bonyhádi dupla ironman világkupa futamon is ezüstérmet szerzett. Utóbbi két eredménye alapján Anikó lett az összetett Világkupa győztese(!). Ezt az eredményt magyar női versenyző meg sem tudta közelíteni az elmúlt 3 évben. Anikó 11x-es Ironman teljesítő. 

Járdán Zsolt

 

Az elmúlt években főleg a hosszú távú versenyeket kedvelő tagjainkra lehettünk igazán a legbüszkébbek. Járdán Zsolt 2015-ben már 21-szeres Ironman. Zsolt a férfias sportok, az extrém kihívások kedvelője. A triatlon mellett aktívan judozik. 8 éve az általa irányított rendezői csapat hozta létre Magyarországon a sherpa versenyeket, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. 4. éve eredményesen szereplő négyest vezet a Dolomitokba az extrém Dolomitten Man nemzetközi erőpróbára. 

Katona-Mező Ildikó

 

Katona-Mező Ildikó vagyok, testnevelő tanár. Gyerekkorom óta sportolok.
Fiatalabb koromban főleg szertornáztam. Gyermekeim révén kerültem
kapcsolatba a triatlonnal. Őket szeretném ösztönözni a versenyzésben.
Már váltóban több versenyen közösen indultam velük. Főleg
futóversenyeken és duatlon versenyeken próbáltam ki magam eddig. 

Katona Zsolt

 

Katona Zsolt vagyok, matematika-informatika tanár. 2018-ban kezdtem el a triatlon sportággal foglalkozni, követve nagyobb lányomat. 2019-es évben főleg sprint távokon indultam, de már olimpiai távot is teljesítettem.

Év végén, a triatlon ranglistán 19. helyen végeztem.Sikereimet főleg futó és duatlon versenyeken értem el. Fő célom a gyermekeim triatlon versenyzésének segítése, egy motiváló példa felállítása. 2020-as évben szeretném teljesíteni az Ironman féltávot és egy 3:30 alatti maratont. Örülök, hogy egy ilyen jó csapat tagja lehetek.

Kovács László

 

Magamról dióhéjban:

A nyolcvanas évek végén kezdtem el sportolni. Legalábbis akkor még ebben a hitben voltam (ma már tudom, hogy inkább csak rendszeres mocorgásnak számít az akkori edzegetés). Beszereztem az első hegyi-bringámat és onnan kezdve csak alkalmanként szálltam le róla. Ebben a sportágban a válogatottságig vittem, 1992-ben tagja voltam az első Európa.bajnokságon induló hivatalos magyar csapatnak. Igaz az idekerülés inkább az akkori felhozatalnak volt köszönhető, de a versenyen a tisztes középmezőnyben értem célba.

A bringázásnak köszönhető, hogy belekóstoltam a triatlon versenyzésbe a szép emlékű ostorosi-tó mellett rendezett versenyeken. Nagyon megragadott ez a közeg, ennek volt köszönhető, hogy felvételt kértem az Egri Triatlon Klub sorába. 

A kerékpározás lecsendesedésével futóversenyeknek is nekivágtam, majd kalandos körülmények után elindultam 2004-ben életem első IRONMAN távú versenyén. Az első próbálkozást 6 további követte. Azt hiszem joggal vagyok büszke arra, hogy a 7 teljesítésből 3 alkalommal az abszolút első 10-ben végeztem (még ha “csak” tizedikként is) és bár nem vagyok híve a gruppi-zásnak 4 alkalommal korcsoportos országos bajnokként állhattam dobogóra. A nagyatádi versenyek életre szóló élményt adtak, azt hiszem egyszer még vissza kell térnem oda.

A triatlonnal párhuzamosan az ultrafutás volt a fő csapásirány, főleg terepen. Itt többször sikerült öregbítenem az egriek hírnevét, pl. minden idők első Mátrabérc Trailjének megnyerésével. Az aszfaltot sem hanyagoltam, 2010-ben nekivágtam az Ultra-Balatonnak, ahol II.-ként estem be a célba. De egriként nem hanyagolható talán az sem, hogy számtalan nekirugaszkodás után sikerült elnyernem az Eged-hegyi futóverseny vándorserlegét örökre. Ehhez három egymást követő évben kellett a dobogó csúcsán végeznem. Persze ehhez szerencse is kellett, mert az igazi menők akkor épp nem értek rá. Persze a lista bővíthető lenne még, hiszem sikerült maratoni távon is szenior-bajnoki címet szereznem, de megtörtént ez duatlonban, és több féle triatlon távon, vagy épp az Eged-hegyi sherpa rallyn szerzett helyezés, tapasztalat és véraláfutás is megérne egy kapudöngetést.

Miért sportolok? Sokszor feltettem már ezt a kérdést. Versenyzőként akkor, amikor valami agyatlanság előtt bárgyú vigyorral vártam, hogy elhangozzon a Rajt szó, vagy síp, vagy ágyúlövés esetleg pezsgő-pukkanás. Persze az ember közben viccesen néz ki (mint megkaptam olykor okosabbaktól, akik dehogy csinálnak ilyet), és mégis néha bele kell pusztulni, és fel kell állni, és folytatni kell azt, aminek nekivágtunk. Egy biztos: szegényebb lennék ha nem tettem volna meg mindezt. 

De persze a sport nem csak a versenyzésről szól. Kell a belefektetett meló, a megfontoltság, a hideg fej, de a szenvedély, a poén, a társaság, a barátság. Sportpályafutásom egyik legemlékezetesebb momentuma az volt, amikor egy verseny után összeismerkedtem azzal a kis nővel, aki ma már a gyermekeim anyja.

Az új elfoglaltság, a család, lezárta ugyan egy korszak végét, de a mozgás, amíg a lábam visz szerves része marad az életemnek. Folytatás következik a legközelebbi teljesítménytúrán.2020-as évben szeretném teljesíteni az Ironman féltávot és egy 3:30 alatti maratont. Örülök, hogy egy ilyen jó csapat tagja lehetek.

Kovács Gábor

 

Kovács Gábor vagyok, 56 éves. 2015-ben lettem tagja az Egri Triatlon Klub egyesületnek. Amatőr futó pályafutásomat 2014 évben kezdtem a pár száz méter megtételétől a nagyobb távokig. Az első fél-maratont 2014 évben (50 évesen) teljesítettem, majd 2016-ban a maratoni távot is sikerült meghódítanom. Az egyesületben sok sportolót ismertem meg, néhány versenyen én is részt veszek szigorúan csak a részvétel miatt amatőr szinten, valamint szívesen segédkezem a versenyek lebonyolításában.

Lajszner Attila

 

Lajszi. Így hívja mindenki a sportolók körében. Sportol, versenyt rendez többféle sportágban. Tájfutóként a közvetlen hazai élmezőny mögött szokott végezni, sítájfutásban az ő „hátát nézik” általában az ellenfelek, triatlonban nem idegen tőle a sprint-, de az ironman teljesítése sem. Eredményeit nehezen lehetne már felsorolni – csak a dobogós helyekre koncentrálva is. Az idei évtől újra komoly helyen szerepel nála a triatlon. Megcélozta a korcsoportos országos bajnoki dobogó valamelyik fokát. 

Lajszner Fanni

 

Lajszner Fanni vagyok, 24 éves hobbi sportoló.
A mozgás mindig része volt az életemnek, így rengeteg sportot kiprobáltam, (pl.: atlétika, kosarlabda, röplabda, lovaglás) de a futás fogott meg leginkább.
Apukám, Lajszner Lajos kezdett el triatlonozni, ezáltal én is kedvet kaptam ehhez a sporthoz.
Legjobb eredményem tereptriatlonba lett, korosztályos bajnoki címet sikerült elérnem 2016-ban.
Manapság az úszás és a kerekpározás, már ritkábban kerül terítékre, viszont a futás most is szerves része a mindennapjaimnak.

Lajszner Lajos

 

Egy igazi állóképességi sportokat szerető és azokat eredményesen teljesítő tagunk lett 2011-ben Lajos. Rövid idő alatt jutott el az Ironmanig, az ultrafutásig. Előbbiből már két sikeres teljesítésen van túl. Eredményes futása volt már 3. éve a Balaton Szupermaratonon is. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a rövidebb távú triatlon versenyeken is szívesen indul, s végez korosztálya mezőnyének az elején. Igazi csapatember

Lévai Péter

 

Úgy kezdtem el rendszeresen futni, hogy hallottam a rádióban egy Hortobágyi futó versenyről. Mivel nagyon szeretem a Hortobágyot,
így gondoltam elindulok a következő évi versenyen.
Sikerült is felkészülni és a következő évben teljesíteni az akkor 16km-es távot.
Azóta már van több kedvenc versenyem, mint például a Piros 85, ami 87km és 3205m szintemelkedéssel,
a Salomon Ultra Trail Hungary 112km, 4200m szintemelkedéssel, 
ezeken a versenyeken már 3-szor indultam és értem célba.
Vannak még terepfutó sorozat versenyek is a Börzsönytől a Mátráig ahol minden évben futok.
Az ország majd minden részében futottam már valamilyen futó versenyen, és rengeteg hegyvidéken is megfordultam már futva.
Az erdőben való futás teljesen kikapcsol, és kisimít, 
ajánlom mindenkinek hogy próbálja ki akár rövid távon is!
Távolabbi célok esetleg az Ultra Balaton 221km teljesítése után megcélozni a Spartathlon 246km távját,
vagy talán egy UTMB távot leküzdeni a Mont Balnc hegységben, ez majd a jövőtől függ, és a kvalifikációtól, sorsolástól, nem egyszerű bekerülni!
Aki kicsit is szeretne az egészségéért tenni valamit, mozogjon, fusson, nem kell egyből egy maratonnal kezdeni, én sem azzal kezdtem,
és már Ultra versenyeken futok.

Ludányi László

 

Én a felhők közül pártoltam át, futásra, bringázásra, úszásra, triatlonozásra. 2008-ban kezdődött egy maratonnal . Ez a verseny a Bükki Hegyi Maraton volt. Itt fogott meg a terep versenyek szépsége. Innentől eljártunk, a családdal futóversenyekre, kisebb nagyobb sikerrel. Az Egri Triatlon Klubbal 2012-ben találkoztam, a Bükki Terepshow versenyükön indultam,és itt ismerkedtem meg a terep triatlonnal. Itt meglepetésemre elértem egy kcs. 3. helyet. Innentől lettem igazán sport megszállott – évente 20 – 25 versenyen indulok. Sokan kérdezik, miért pártoltam át a repülésről, futásra, hisz a kettő nagyon messze áll egymástól? Utóbbit lehet a családdal együtt csinálni és ez mindennél többet ér. 

Magdus István

 

A motorkerékpár enduro-sport világából csöppentem bele a futás és a triatlon világába. A Magyar Enduro O.B. 1. helyét sikerült megszereznem 2019-ben II. osztályban. Nagyon sok párhuzam vonható az enduro és a triatlon világa között. Mindkettőhöz végtelen kitartás, fizikai- és szellemi akaraterő és állóképesség szükségeltetik. Hobbi futóként már évek óta ismerkedek a futás rejtelmeivel terepen és aszfalton egyaránt. Többször futottam már maratoni távot, egyik emlékezetes verseny a Valencia Maraton volt 2019 Decemberében. A tarsolyban van már több Spartan verseny és több Téli Mátra XL teljesítés is. A kerékpározással 2019-ben kezdtem el megismerkedni. Amennyiben sikerül az úszással is komolyabban megbarátkoznom, úgy 2020-ban tervezem az első középtávú triatlon versenyem teljesítését.

Marczis Dávid

Sziasztok, Marczis Dávid vagyok, Egerben élek.

Kapcsolatom a sporttal 8 éves koromban kezdődött, mikor szó szerint, „bedobtak a mélyvízbe”, hogy tanuljak meg úszni. Ez annyira jól sikerült, hogy ezt követő 10 évben ki sem jöttem belőle.

Ekkor kezdtem el kacérkodni a futással is, amit a kezdeti sikerek után folytattam is. Egy darabig mindkét sportágat űztem, de egy idő után a futócipőé maradt a főszerep.

Teltek, az évek egyre növeltem a távokat, félmaraton, maraton, 1-2 ultra.

Majd „továbbtanultam” és megismerkedtem a triatlonnal. Itt is a fokozatosság elvét (hehe) követve egy fél év után már az első középtávú versenyemen találtam magam 

Többször készültem a triatlonosok nagy napjára, a nagyatádi ExtremeMan versenyre de sajnos 2 alkalommal is közbe szóltak a körülmények így nem tudtam elindulni.

A várva várt nagy nap 2018ban jött amikor a hosszas felkészülést sikerült megünnepelni 3,8km úszással, 180km kerékpározással valamint 42,2km futással, hogy a nap végén a nyakamba akasszák az érmet és hogy bebizonyítsam magamnak, hogy  igenis meg tudom csinálni.

A 2018as év amellett, hogy teljesítettem az első Iron távomat azért is fontos volt, mert az idény elején sikerült a maratoni távon a legjobbamat megjavítani és így a bűvös 3 óra alá megérkezni, egészen pontosan 2:54 alatt.

Idén, 2020ban immáron az Egri Triatlon Klub színeiben, szintén ott leszek a gyékényesi tó partján, hogy újra neki vágjak. A felkészülést igyekszem tudatosan felépíteni, sajnos a körülmények miatt idén elég kevés versenyre korlátozódik a szezon, de bízunk a legjobbakban.

    Ózsvári Olivér

     

    Bemutatkozás képpen az első hosszú távú triatlon teljesítésem utáni gondolataim:

    Az első hosszútávú triatlon versenyt 1979-ben rendezték meg Hawaii szigetén. Az ottani sportegyesületek, mint a Waikiki Úszó Klub, Közép-Pacifik Futó Klub és az Amerikai Haditengerészet tagjai szerették volna eldönteni, hogy ki a legjobb sportolójuk. Mivel akkoriban még nem volt internet és nem lehetett Facebook eseményként szétkürtölni a meghívókat, így az alábbi feliratú szórólapokkal gyűjtötték össze a vállalkozó szellemű sportbarátokat:

    “Ússz 3,9 km-t! Bringázz 180 km-t! Fuss 42 km-t!

    Légy büszke az életed végéig!”

    Aki ismer régebb óta, az tudhatja, hogy sosem voltam egy rendszeresen sportoló egyén, sőt…

    Pár évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy kell kezdenem magammal valamit a stressz, mozgáshiány és ennek következtében megszaporodó feles kilók leküzdése érdekében. Pontosan emlékszem, hogy az első futásom 3 km volt, úgy, hogy a felénél sípoló tüdővel meg kellett állnom. Aztán lementem másnap is, és azután is, pár hónap múlva félmaraton, később maratoni táv, stb..

    A maratoni táv többszöri lefutása után a triatlonos zsargon szerint “továbbtanultam”. Elkezdtem uszodába járni, bicajozni és mellette a futást is folytattam. Mindeközben az ember elkezd megismerkedni a helyes táplálkozással (ugye egészségtelen étel nem létezik, csak helytelen életforma), frissítés tervezéssel és ami a legfontosabb, megismeri a saját testének határait, fizikuma, mentális ereje határait.

    Az IRONMAN-né válás nem a verseny alatt eltöltött órák műve. Ez egy hosszú út, ami teli van kihívásokkal, örömmel, kínnal, izzadságcseppekkel, néha könnyekkel. Az edzések és a versenyek alatt gyűjtött tapasztalatok a valós életben is hatalmas lelki erőt adnak a mindennapi akadályok leküzdésében.

    Ahhoz, hogy teljesíteni tudd ezt a távot hónapokon keresztül, munka előtt vagy után, jókedvűen vagy fáradtan, hidegben, napsütésben is le “kell” menni edzeni. Végül is mindenki maga dönti el, hogy a telefonja vagy tvje előtt ül szabadidejében, vagy kocsmába jár, vagy tesz valamit annak érdekében, hogy a szervezete ne induljon el lefelé a lejtőn, megelőzve ezzel sok sok betegség kialakulását. Nagyon leegyszerűsítve a teljesítés fejben dől el. A kitartásból, akaraterőből az élet egyéb területein is sokat lehet kamatoztatni a sport révén.

    És hogy hogyan néz ki egy ilyen verseny? A rajt előtt érdemes 1-2 nappal megérkezni a helyszínre, hogy az ember tudjon aklimatizálódni, ha még nem járt a helyszínen, akkor azt bejárva kis helyismeretet szerezzen. A nevezés már hónapokkal a rajt előt betelik, így már csak a rajtcsomag átvételét kell elintézni. A szállásunk a gyékénesi tó partján volt, festői környezetben. Így, hogy sikerült a vízparton megszállnunk, tudtam úszni a kristálytiszta tóban, felmérve ezzel az első szám viszonyait, tájékozódási pontjait.

    A verseny szombat reggel 7:30-kor rajtolt el, gyenge esőben, a szokásos ráhangoló zenék és egy ágyúdörrenést követően. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy kimaradjak mindenféle csetepatéból. 2 kört kellett úszni, körönként 1,9 km-t. Az első körben saját zsíron, kímélő módban úsztam, a fordító bólyáknál kellett kicsit odafigyelni a tumultus elkerülésére. A 2. körben próbáltam egy-két előttem úszó farvizére rácsatlakozni kisebb-nagyobb sikerrel, ezt még tanulni kell. Az úszás befejeztével, a partrafutás közben hatalmas buzdítás a prton álló
    kisérőktől, mondhatjuk libabőrös lettem, de nem az esőtől.

    A kérékpáros útvonal Somogy megye dimbes-dombos tájain vezetett végig egy 75 km-es és 3×35 km-es szakaszokkal, összesen 180 km. Az első szakasz az Ágneslaki Arborétum csodás erdején vezetett keresztül, folyamatos emelkedővel. A védett völgyben a fák napjainkra párját ritkítóan nagyra fejlődtek, Mátrai gyerekként is csodás látvány és erdő illat volt.
    Mire beértünk Nagyatádra, a nap is kisütött és megjött a 30 fok feletti hőmérséklet is. A 130. km környékén a segesdi frissítő állomásnál sikerült egy kiguruló kulacson hatalmasat zakóznom. A jobboldali combom és a könyököm sérült. Öröm az ürömben, hogy a frissítő állomáson el tudtak látni és volt kötszer. Egy 10 perces kényszerszünet után folytatni tudtam a versenyt, még volt hátra a bicajból kb. 50 km. Ezen a távon próbáltam pozitív gondolatokkal helyrehozni magamat.

    A futás megkezdése előtt az öltözősátorban nem más, mint Kovács Koko István lelkesített. Valahogy mindig összehozott a sors Kokóval, a felkészülési versenyeken is és Nagyatádon is. A futó táv 8 körből állt Nagyatád forró, aszfaltozott utcáin, összesen 42,2 km. Az első 20 km viszonylag problémamentesen telt, körönként pár biztató szó, isogél és jégutánpótlás. És akkor valahol az 5. körben jött a fal, amit a hátralévő km-en nem sikerült lebontani. A segítőimmel sem ment már a komunikáció, hiába kínáltak mindenféle varázsszerekkel (paradicsom, sör, kóla, gélek, stb.) a gyomrom úgy gondolta, hogy innentől semmit se ki, se be, és egy nagy görcsölő gumóvá húzta össze magát. Innentől nemhogy őszinte, hanem egyáltalán nem volt mosoly az arcomon. Pár belesétálással, toi-toi próbával végül is sikerült ráfordulni a  befutó kapu előtti sávba. És ezen az utolsó száz valahány méteren elmúlt minden hasfájás, a sós izzadsággal átitatott sebek sem fájtak már. A lelátón a tömegben hallottam Ildikó, Gréta és Laci kiáltásait, és felemelt kézzel átszakítottam a célszalagot! És ez az az érzés, ami a felkészülés alatt ott fortyog az ember fejében, amiért minden izzadságcsepp megérte. Hatalmas eufória.

    A rendezők minden célbaérővel kezet fogtak és átadták az érmet és a finisher pólót és egy két jó szóval támogatták meg az ember lelkét.

    És a célterület hűvös füvében feküdve büszkeséggel töltött el, hogy képes voltam rá, és nem adtam fel sem a felkészülést, sem a táv teljesítését.

    A fentebb idézett meghívó üzenete a mai napig teljes értékű. A felkészülés és teljesítés alatt gyűjtött erő és tapasztalat magabiztosságot ad az életre, ami a családunk és a körülöttünk élőkre átadódik, akarva-akaratlanul ők is részesülnek belőle.

    “Az út maga a cél!”

    Úgy hiszem, hogy triatlonnak ez a tömör üzenete.

    Pap Csilla

     

    Már lassan több mint 5 éve egyik robosztus tagjaként képviselem az Egri Triatlon Klub színeit. Amikor az egyesülethez igazoltam, akkor
    még csak a triatlon versenyszakágában tevékenykedtem. Majd ahogy teltek múltak az évek, egyre jobban érdekeltté vált számomra a futás és méghozzá azon belül is a terep- és hegyifutás. Ki szerettem volna próbálni ebben is jómagam, majd egyre nagyobb és nagyobb kihívások elé állítottam magam. Ez természetesen a táv és a szintkülönbségek milyenségét jelentette. Eljutottam egészen a maratoni távokig, melyeket tarkította az olykor akár több mint 2000-5000 méteresszintkülönbség, hogy még jobbanélvezhetővé tegyék a futást. Részt vettem több európa és világbajnokságon is, szintén terep -és hegyifutásban.

    De az elmúlt évek során nem csak terepen képviselhettem hazámat, pályaversenyeken is szintén kipróbáhattam önmagam.
    A versenyszámaim között szerepeltek a közép- és hosszútávfutás profiljai azaz 1500 métertől kezdődően 10 kilométerig.

    Azonban, sajnálatos módon, elsősorban időhiányra hivatkozva kénytelen voltam leszűkíteni és csak egy féle specifikációra fókuszálni,
    a sportok sokasága közül. Így ma már versenyszerűen csak az országúti és pályaversenyekkel foglalkozom.
    Mellette természetesen megmarad a triatlon,  a terep-és hegyifutás is.

    Úgy gondolom, még nem értem el a csúcsot ezekben a versenyszámokban, így majd idővel mikor már úgy érzem véges a sebességem,
    át fogok térni újra a hosszabb távok felé és a triatlon irányába.

    Pelbárt Zoltán

     

    A sport nálam életformává vált a hosszú évek alatt. Mentem, mozogtam, pattogtattam a labdát, dobtam távolba, kerestem az irányt az erdőben, töröltem az úszószemüvegemet, vizslattam a sebességmérőt a bicómon, toltam a montit lánczúzó sárban, sok évig részvevője voltam  a hazai duatlon és triatlon versenyeknek, képviseltem az age group  kategóriámban kis hazámat. Jó ideje pedig az egri, Eger környéki tereptriatlon és a hozzá kapcsolódó terepfutás egyik szervezője vagyok. Az utóbbi kb. húsz évben inkább már a tereptriatlon és a terepfutás maradt meg aktív sportként az életemben.

    A 2000. év után 2001-ben is Magyar Bajnok lettem tereptriatlonban a szeniorok között, de a második legjobb magyarként szerepeltem a győri triatlon Európa Bajnokságon a szenior 1. kategóriában 2002-ben. 4 sportbarátommal csapatban negyedik helyen végeztünk a Bécs – Pozsony – Budapest ultrafutó versenyen 2007-ben. A 2009-s budapesti triatlon világbajnokságon pedig már a legjobb magyar eredményt értem el a szenior 3. kategóriában. A Less Nándor emlékverseny 26 km-s futótávján  hosszú évekig én tartottam a  legjobb időt a szenior kategóriában. Pár éve 5-össel kezdődik a legjobb időm a Kékes Csúcsfutáson.

    1. év őszétől a klub választott elnöke, a csapat mozgató rugója, a tereptriatlon rendezvényeink főrendezője vagyok. Vezetésem alatt már 5 alkalommal rendezhettük meg a tereptriatlon sport legmagasabb szintű hazai bajnokságát. 2018 óta pedig egy országos hegyifutó bajnokság egyik fordulóját is meg tudjuk rendezni sporttársaimmal. Szerencsés sportvezetőnek érzem magam, mert olyan rendező, segítő sporttársaim, barátaim vannak, akikre évek óta rendszeresen számíthatok.

    Sipos Péter

     

    A 90-es évek végén az orvos triatlon EB-ken és VB-ken, a magyar hosszú távú bajnokságokon Dr. Nagy István és Dr. Sipos Péter értek el dobogós eredményeket. Dr. Sipos Péter 20 éven keresztül volt a klub elnöke. Ő indította útjára Egerben a triatlont hivatalos formában, neki köszönhető a tereptriatlon versenyforma beindítása, így nagyban hozzájárult országos megismeréséhez. 4x-es Ironman. 

      Stauderer János

       

      János a sport szeretetén kívül baráti, sporttársi kapcsolat segítségével 2013 végén került az Egri Triatlon Klubba. A triatlonnal egyelőre még csak barátkozik, bár 2012-ben hármas váltóban úszóként szerepelt már Ironman versenyen. Elsősorban a hosszabb távok vonzzák, többszörös félmaratonista, maratonista és Balaton-átúszó. A távlatokban ultratávú terepfutást és Ironman teljesítést tűzte ki célul. Lelkes amatőrként célja a részvétel és a teljesítés, a személyes példamutatás. 

        Szepesi Zoltán

         

        A triatlon sport által követelt sokoldalúság több klubtagunknak is jól kamatozott az elmúlt években. Szepesi Zoltán 2008-ban több mint 10 félmaratoni futóversenyen ért el előkelő korosztályos eredményt, de a hosszabb távokon is jól teljesített. Rendszeres indulója nem csak a helyi hanem többféle országos triatlon illetve futóversenynek is. Egyre jobban kedveli az állóképességi kihívásokra épülő – főleg a terepi – versenyeket. Zoli a futások mellett az úszómedencében is öregbítette a klub hírnevét, hiszen több dobogós eredményt ért el különböző távokon.

          Veres Imre

           

          Imre neve fogalom a tájfutásban, elismert rendezője a bükki futó- és túraversenyeknek, kihagyhatatlan rendezője a tereptriatlon rendezvényünknek. Egyike volt az egyesület alapító tagjainak. 2012 óta a klub egyik legaktívabb elnökségi tagja Több évtizedes versenyzői és rendezői tapasztalatával a háta mögött sok-sok rendezvénynél megtaláljuk. Szakmai ismerete példaértékű.