UTH 2019 – Lévai Peti beszámolója

Salomon Ultra Trail Hungary Szentendre,112Km-4200m+ szintemelkedéssel sikerült legyűrnöm 17:56:32 alatt ebben a melegben,
és hamarabb beérnem 3,5 perccel mint tavaly előtt, de ez csak statisztika. Ott kezdeném hogy szombaton reggel 7-kor mentem haza 24h.-szoliból. Már össze volt pakolva, bepakoltam a cuccokat a kocsiba és indultam is Pestre, mert a fejembe vettem hogy az UTH előtt, futok még egy 5km-t a sokak által szidott, anyázott, NEMZETI Futóversenyen, már csakazért is!! Bemelegítésnek jó lesz hogy szokjam a meleget, mert a rajt pont délben volt. Miután letudtam a kilométerem, aludtam pár órát a kocsiban a városligetben, majd átmentem Budára, és ott is sikerült valamennyit aludni egy KFC parkolóban, ahol vacsoráztam is. Innen este 9-re mentem föl Szentendrére fölvenni a rajtszámom ahol már szállingóztak a futó kollégák. A rajt előtt szokásos becsekkolás, felszerelés ellenőrzés és már ott voltunk a rajt zónában. Éjfélkor rajtoltunk el a 200 fölötti futótársakkal, be a Pilis sűrű sötét erdejébe. Dobogókőig Csernus Brigivel futottunk, előtte kicsivel Ő elhúzott. Hajnal 4 körül kezdtem álmos lenni, majd nem elaludtam futás közben, meleg is volt, de locsolgattam magam vízzel hogy ébren maradjak… Mire kivilágosodott már fölébredtem. Hajnalban az erdei madarak hangja ébresztett föl, csodaszép!! Pilismaróton a CoffeeRun csapata frissített, 06.20-ra értem oda, etettek, itattak, Tündi pedig jól nyakon öntött egy kancsó hideg
vízzel, jól esett, legalább fölébredtem!! Köszi mindenkinek! Dömösre reggel 8-után értem, ahonnan jön a „Fekete” leves, föl kell menni a Prédikáló székre… 2.5km- 500m+ szintemelkedés! Itt fölfelé mászva mindig időzavarban vagyok mert teljesen olyan mintha délután lenne, pedig reggel van. Útban Lepence felé van a kedvenc részem a Spartacus ösvény, ez a rész nagyon szép és jó futható, csak hát oda föl kell mászni… Pilisszentlászlóra érve, már tűz rendesen a nap, még szerencse hogy vittem magammal egy „Légiós” sapkát így nem főttem szét, mert locsoltam magam mindig, ahol csak lehetett, minden patakban is… Itt ettem egy kis paradicsom levest ami nagyon jól esett, és indultam Visegrád felé. Szeretem ezt a részt, itt kell kb.8x oda-vissza menni a patakon. Visegrádra majdnem 1 órára értem a frissítő pontra, tuti volt vagy 30 fok!! Itt feltöltöttem a kulacsaimat vízzel, mert innen Pap-rét 10.7km. Nagyon hosszú főleg a melegben, olyan örökkévalóság, mintha nem akarnék odaérni, vagy mintha valaki mindig arrébb tolná Pap-rétet… Itt gyors frissítés, hidegvizes nyakon öntés, köszi Kata!!  🙂 jég a karszárba hogy hűtsön valameddig, és indultam tovább. A Skanzenig 13.3 km van hátra, na meg két igen kemény hegy, amit meg kell mászni, Vörös-kő hegy 521m, és Nyerges-hegy 558m, itt már van a lábamban 100km… Nem elég hogy nagyon meredek, de még pont odatűz a nap a hegyoldalra ahol megyünk fölfelé… A Skanzeni frissítő pontra 17 óra után értem, nem időztem sokáig, csak lejegeltem ismét a karszáram, ittam, és irány Szentendre a cél, ami 6.6km-re van innen. Ezt a szakaszt 38.5 perc alatt futottam le, nem tudom melyik energia tartalékomból… így sikerült 18 órán belül beérnem, de a szint idő 20 óra, hagytam még benn 2 órát. Gratulálok mindenkinek aki indult bármelyik távon is, eléggé kemény volt a nagy melegben ezt teljesíteni!! A 272 nevezőből 49 nem indult, így 223 indulóból 146 fő ért célba a 112km-n…!! Én abszolút 77. helyen végeztem.