MátraBérc – FarkasMáté

Micsoda élmény volt ezt az ikonikus túrát teljesíteni!

Már gyerekkoromban hallottam a Mátrabércről, de akkor még fel sem tudtam fogni, hogy mit jelent ez a kihívás – konkrétan a lehetetlen küldetéssel azonosítottam… Bő 5 évvel ezelőtt Olivér barátom elcsábított az első 21+km-es terepfutásomra – ez a kör épp a ’bérc első 5-6km-én haladt végig, az azóta is egyik kedvenc kilátópontomat (Gazos-kő) is érintve. Ekkor megfogalmazódott bennem (sok más egyéb cél mellett), hogy egyszer én is teljesítem a Mátrabércet. Akkor még bőven soknak éreztem, viszont azóta részt vettem már pár hasonló megmérettetésen. Az eddig versenynaptáraimba nem sikerült beilleszteni ezt a rendezvényt, most viszont épp kapóra jött, hogy idén nem az újabb és újabb rekordok hajszolása van fókuszban, így a Vivicittá helyett most a Mátrába indultam jól érezni magamat!

Kokó cimborámmal közösen vágtunk neki a távnak, ami nem kevesebb, mint 55km, amihez ~2800m szintemelkedés is társult… Eddig még csak egyszer mentem ennél többet (bár akkor futottam), de ekkora szintemelkedést még sohasem abszolváltam egy tevékenységen belül. Előzetes kalkulációk, szintfelmérő túrák alapján az egész erősnek mondható szintidőn (13 óra) belül legalább 1 órával szerettem volna megérkezni, ezért a felfeléket egész erősen kezdtük, a lefelékbe pedig bele-belekocogtunk.

Kékesig ismerős volt az útvonal – bár ezt a szakaszt is már több, mint 6 éve teljesítettük tesóval (a Kéktúrának megfelelően) az ellenkező irányban… Kékesig elég combos az útvonal, hiszen szűk 20km alatt a szint felét le kell tudni. Az ország tetejére felérve egy bringás kiszúrta az IronMan-es siltemet – váltottunk pár szót és kiderült, hogy több eXtremeMan-ről is határozottan emlékszem rá – ő szokta verni a dobját (szakadó esőben is!!) a bringás pálya mellett, amivel hihetetlen nagy energiát ad a versenyzőknek… Nagyon jó élmény volt megismerkedni vele! Szintén örültem, hogy sok ismerős arccal találkoztam a rajtban, s a túra során is.

Kékest elhagyva a sárga jelzésen csurogtunk lefelé a Mátra-nyeregbe, onnan pedig a kéken mentünk tovább Galyatető irányába. Ez a rész is kifejezetten tetszett, hiszen a Csór-hegyet elhagyva gyönyörű kilátás nyílik Parádsasvárra. Galyatetőn a pecsételés után felkapaszkodtunk a kilátóhoz, s a TéliMátráról ismerős útvonalon (csak ellentétesen) haladtunk tovább. Mátraszentimre irányába tartó leágazáson túl viszont számomra teljesen új ösvények vártak minket. Lélegzetelállító volt Ágasvár! Gyönyörű a panoráma onnan, viszont már messziről látszik, hogy a hegy nem adja könnyen ezt a csodát a túrázónak! Elég komolyan kellett kapaszkodni, hogy feljussunk a tetejére, s a lefelébe is nagyon bele kellett állni, ha talpon akart maradni az ember… Gyönyörű volt a Csörgő-patak völgye, ami egy igazán hangulatos, pihentető rész az utolsó nagy mászás előtt: a Muzslára bő 500m-t kell emelkedni kevesebb, mint 6km alatt. Talán kicsit tartottam is tőle (tudva, hogy már egész fáradtak lesznek a lábaink), de meglepetésemre mindenféle nehézség nélkül sikerült felkapaszkodni a csúcsra, ahonnan már „csak le kellett gurulnunk” Szurdokpüspökibe… Ezt a lefelét óvatosan tettük meg, csak néha tudtam rávenni Kokót, hogy kocogjunk… Az utolsó pár km-en összeismerkedtem egy 33-szoros teljesítővel is – nem semmi arcok vannak!

Beérkezve Szurdokpüspökibe egy hangulatos pincesoron keresztül tartottunk a cél felé, s nagy örömömre a 2 szuper gyerkőcöm hatalmas mosollyal a száján szaladt felém! Gyors puszi-pacsi a drága családomnak, s aztán robogtunk is a célba, hogy meg legyen a 11:45-ös célidő!

Fun fact: egy ideje ketogén diétán vagyok, amivel a testtömegemet az ideális felé próbálom terelni, s emelett a zsíranyagcserét is igyekszem maxra járatni. Éhgyomorral indultam a túrának (ilyet már sokszor csináltam), s frissítőként csak só(tabletta) + víz + ketont vittem be… Kíváncsi voltam, hogy meddig tudok így menni, kell-e esetleg bevinni valami plusz energiát (volt nálam tartalék zselé, meg keto-kaja is…) Érdekes tapasztalás, hogy nem kellett semmi plusz energiaforrás az egész túra közben – full saját zsíron mentem: kb. 4500kcal-t égettem el a Garmin szerint, de mindössze 40kcal energiát vittem be! Ennek ellenére végig jól éreztem magam, nem volt fókuszvesztés vagy bármiféle „fal” vagy ”kalapácsos ember”… Természetesen nem ajánlom senkinek, hogy az én beszámolómon felbuzdulva a következő hosszú edzését így csinálja mindenféle előzetes rövidebb saját teszt nélkül, de érdekes tény, hogy ha nem nagyon magas az intenzitás, akkor a hidratáció a legfontosabb, a többit megoldja a szervezet…

Összegezve hihetetlen jó élmény volt ez a túra! Köszönöm a szervezést a Hanák Kolos Turistaegyesületnek, a fuvart Édesapának és Katának, a jó társaságot Kokó cimborámnak, s nem utolsó sorban a mérhetetlen támogatást és szeretetet kedves feleségemnek, gyerkőceimnek, szüleimnek és az egész családomnak!

Pár hangulatos jelenet a túrából: https://youtu.be/DCxnnB1TfzI